Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. mosítással kapcsolatos falugyűlést. Az anyakönyv margójára a következőket írta Major György esperes-plébános: " A gyűlést jún. 1 l-re virradó éjszaka a helybéli rendőrőrsre érkezett utasítás leállította. Reggel 8 óra tájban mégis 20 rohamsisakos, fegyveres idegen rendőr jött gyalog községünkbe Keszthely felől. Egyórai tartózkodás után Keszthely felé távoztak. Utánuk egy teherautón érkeztek rendőrök gépfegyverrel, de semmi dolguk nem akadt. " A plébánost elhelyezték. Várvölgyön ugyancsak nem akartak belenyugodni az államosításba, különösen az asszonyok, de a plébános nyugalomra intette őket. Ennek ellenére letartóztatták, majd két év múlva ürügyet keresve és találva elhelyezték. Az államosítás a falvak minden ellenkezése ellenére végbement, és megkezdődött egy másik, a hitoktatásért folyó küzdelem. Mindenki előtt ismeretes, hogy milyen sok papot börtönbe zártak koholt vádak alapján, mert az ifjúságot kézben tartották, és a tanulók csaknem 100%-a hittanra járt. Börtönbüntetésük letöltése után sehol nem kaphattak állást, hacsak egy-egy bátrabb városi paptársuk nem adott kisegítő munkát (temetés, betegség esetén helyettesítés) nekik. A szülők nagyobb része nem törődött a tanárok és a tanácsi emberek figyelmeztetésével, fenyegetésével, hogy következményei lesznek, ha a gyermekeiket továbbra is beíratják hittanra . Ezeket az ügyeket mindig az aszszonyok intézték, ők pedig nem féltek, mert tudták, hogy a nőket kevésbé vonják felelősségre mint a férfiakat. Jellemző falusi példa a szentgyörgy váriaké. 1946-ban meghalt régivágású papjukkal elég rossz viszonyban voltak- ahogy erről már szóltam. Mivel szegény falu volt, s meglehetősen elzárt helyen feküdt, ide büntetésből helyeztek papokat. Ennek következtében kiváló lelkipásztorok, sőt tudós papok is kerültek a faluba, akik korábban egyetemen tanítottak, azután eltiltották őket papi tevékenységüktől, s ki itt, ki ott kapott fizikai munkát. Örültek, ha végre kaptak egy plébániát. A hívek szerették a nagytudású, hivatásuknak élő, sokat szenvedett és legtöbbször szerény embereket. A hitélet virágzott, nem is maradhattak sokáig "büntetésben " az ide helyezett plébánosok. Egy-egy elsőpénteken száznál is többen gyóntak, áldoztak, s köztük sok gyerek. Érthető, hogy elsősorban a hittantanítás ellen indult meg a támadás, s a sors fintora - vagy inkább a falusi emberek jószándékú naivsága - hogy éppen a párttitkár felesége karolta fel a hittantanítás ügyét, gyűjtött aláírásokat, és írta a leveleket. Nem tudta hova kell küldenie, de bérmálás után odaférkőzött Badalik Béla veszprémi püspökhöz , s amint mondta: "megrántottam a püspök reverendáját, megmondtam ki vagyok, és kérvént szeretnék írni a hittantanítás ügyében, de nem tudom hová köll küdeni. A püspök mondta meg a minisztérium cimét, máig se felejtettem e. De semiccse irtak vissza. Gondótam, irok a rádióba. Azt írtam: Maguk aszongyák, itt népakarat van. Hát hun van itt a nép363