Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. gyöngyöskontyos viseletükhöz tartozott." A szegény falvakban nem tellett drága anyagokra, a módosabb Zalaszántó polgárosult asszonyai meg a világért sem öltöztek volna "parasztos" viseletbe. A módosabb lányok már a harmincas években nagyrészt szekrényt kaptak hozományba, míg a szegényebb falvakban csak a negyvenes évek végén váltotta fel a szekrény a sublótot. A század első két évtizedében szegénynél és gazdagabbnál egyaránt sok gyermek született, maga után vonva a föld gyors elaprózódását. Hogy ennek gátat vessenek, a gazdagabb családok egy vagy két gyereknél nem vállaltak többet. Sokszor már a második gyermek miatt is haragudtak az öregszülők. Példájukat egy idő múlva követték a szegényebbek is. Az ötvenes években már sokallották a négy gyermeket is, és megszólták a szülőket. Pedig a papok felemelték a szavukat a gyermekszületés ilyen mérvű csökkenése láttán, de nem tudták azt megállítani. A falun belül sokféle ellentét feszült. A gazdagabb lenézte a szegényebbet nemcsak anyagi helyzete, hanem még lekicsinylően ráfogott emberi tulajdonságai miatt is."Fecsegőnek, potyabeszédűnek" tartotta, szemben a módosabb gazdákkal, akik " nem sokat beszéltek, de annak volt értelme." A falu együttesen lenézte a cselédeket, (titokban a mai napig is, hiszen egy faluban mindenki mindent tud a másikról) azt mondták róluk, hogy "jászódurungná nevelkedtek"- vagyis tudatlanok, mert mindig csak parancsot teljesítenek, nem kell a maguk fejével gondolkodniuk. S ezt még az iskola is megerősítette bennük. A pásztorok, a summások és sokszor a cselédek is már tavasszal kivették az iskolából a gyerekeiket, s csak novemberben, a „betakarulás" után ülhettek vissza a padokba. Bizony előfordult, hogy megalázták őket a tanítók, vagy a papok. Tudatlanságuk miatt a többiek előtt megszégyenítve azt mondták róluk, hogy buták mint az állatok, jobb lenne ha iskola helyett legelni mennének közéjük a rétre.

7 A parasztok azért is haragudtak a cselédekre, mert szerintük mindegy volt nekik, ha a jégeső elverte is a határt, ők megkapták akkor is a konvenciójukat. A cselédek azzal vágtak viszsza, hogy a parasztoknak nem kell a megélhetésükért küzdeniük, mert a "föld rájuk maradt, mint szamárra a fül." Az élet szomorú "elégtétele", hogy a mindenki által lenézett maga is megveti a nála kiszolgáltatottabbat. Ugyanis a cselédek és a falusiak közösen lenézték és magukhoz képest maradinak tartották a rezi és várvölgyi summásokat átmeneti otthontalanságuk és hagyományőrzőbb életformájuk miatt.

8 A különbség a templomi ülésrendben is megnyilvánult. A katolikusok között nem volt olyan éles a vagyon szerinti elkülönülés, mint a protestánsoknál.

9 Inkább nemek és korok szerint helyezkedtek el. A baloldal volt a nőké, a jobboldal a férfiaké. A nők padsora és az áldoztató rács között álltak az iskolás lányok: a legkisebbek az első sorban, a legnagyobbak az utolsóban. Ugyanígy a férfiak 358