Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A keresés soká tart. A nap már régen fenn van az égen, de a Krisztus még mindig nincs meg. Végre kezdődik az integetés, a kiabálás: Megvan, megvan! A társaság a Jézus-kápolna táján összeverődik egy tömeggé. A papért még korán volna menni, mert még nyolc óra sincs. Uccu hát neki, még úgy sem szaladgáltak eleget: versenylovaglást, sortüzet rendeznek és ezt újból meg is ismétlik, pisztolyaikkal versenyeznek, kié szól nagyobbat. Ezalatt kialudtak magukat a hivatalnok meg a tanár urak is. A Botos utcán nagy a sürgés-forgás, a nép mind kifelé igyekszik a városból: férfiak és asszonyok, öregek és ifjak. Emezek nagyon is sietnek ki, ki a mezőre, a Krisztus keresőkhöz, [az öregek csak a város végéig]. De íme, nagyobb mozgás támad. Erős karabélydurranások mind sűrűbben és mind közelebbről-közelebbről hallhatók. Most egyszerre bekanyarodik a Botos utca végén öt délceg lovas. Elől a legdélcegebb nemzeti zászlóval, s valamennyi félkar hosszúságú karabélyból egyre-másra lövöldöz. Lovaik eközben nyugtalankodnak, jobbra-balra ficánkolnak, úgy, hogy a kis csapat csak lassan haladhat előre. Ez a követség. Szótlanul, de annál hangosabb durrogatás közt fellovagolnak a dombon álló katolikus templom elé, s meghívják a tisztelendő urakat a processióban való részvételre, minek végeztével visszatérnek társaikhoz. S megindul a két processió egymással szemközt: az egyházi a tisztelendő urak, ministránsok vezetése alatt egyházi zászlókkal és jelvényekkel ki a város vége felé, a hajnali órákban összeverődött társaság pedig a szarándokkal s a feltámadt Úr Jézus faképével a város felé. A város végén egyesül a két sokaság, s harangok zúgása, szent énekek éneklése s pisztolyok és karabélyok folytonos durrogatása közt együtt halad a templom felé. A menet hosszú. A Botos utca nem elég hosszú arra, hogy az egész menetet befogadhassa; az eleje már befordult a városházánál a piacra, már ott tart a ref[ormátus] kollegyiomnál, s a vége még mindig nem hagyta el a Botos utca elejét szegélyező görbe vonalú házsort. A menetet hosszúra nyújtja a processióbeli sorakozás, mely más alkalmakkor és más vidéken is dívik, de sehol és semmikor nincs úgy igazolva, mint ezen alkalommal itt. Elől mennek az utca két szélén egyenként, egymás után

16 hajadon fővel a gyerekek, majd a nagyobb fiúk, legények, végül az öregebb emberek, mind-mind pisztollyal felfegyverezve. Az utca közepe egészen üres. A fegyveresek éneklik a Feltámadt az Úr Jézust s amellett szorgalmasan töltenek és lőnek. A lövéseket ki az utca üres közepének, ki a járdának irányozza. A házak felé való lövöldözésnek nyitja az, hogy a fegyveresek érettebbje kedveskedésből, mintegy tiszteletadásból teszi azt. Jó rokonnak, ismerősnek portájánál csak illik jelét adni, hogy jó barát halad el most a kapu előtt. A fíatalabbja pedig azért is, mert a boltozott, hosszú bejáróban nagyobbat durran a fegyver. 335