Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. FÜGGELÉK Rucsinszky Lajos: A naptári év szokásai Húsvéti határkerülés vagy Krisztus keresés Székely udvarhelyen" A Hargita tájékán mindenütt, még déli lejtőin is, egészen le Székelykeresztúrig a tél 3-4 héttel tovább tart, mint Udvarhelymegye déli vidékén, s a Hargitán olvadó hó nyomán keletkező s keletkezések helyétől nem messze lecsapódó esőfelhők s az ezzel járó hőmérsékleti ingadozások a tavasznak is egészen télies színezetet adnak itt. Tavaszias hangulatú húsvéthoz a székelyudvarhelyieknek ritkán van szerencséjök. Mindamellett azonban, hogy e város klímája nem látszik alkalmasnak a húsvéti ünnepekkel járó s a templom küszöbén túl véghezmenő pompa kifejtésére, találunk itt sajátszerű szokást, mely az udvarhelyi húsvétot jellemzetesen székellyé teszi, s az idegenre is mély hatást tesz. Határkerülésnek vagy Krisztus - keresésnek nevezik ezt az egyházi, róm[ai] kat[olikus] jellegű szertartással kapcsolatos népszórakozást, mely elpuhult vagy léhaságra hajló népnél nem fejlődhetett volna ki. Az idegességtől nem egészen ment némely honoratiorok, kivált az idegenből beszármazottak egy kicsit zúgnak is a kissé e nagyon is zajos szertatás miatt, kísérletek is tétettek e népszokás megszüntetésére, a nép azonban annál szívósabban ragaszkodik ősi szokásához. De lássuk csak, hogy is folyik le egy ilyen határkerülés. Zöldcsütörtökön s nagypénteken már észrevehetők az előkészületek. Az iparos ifjak, elsősorban a vargák előveszik egy évig pihent, talán be is rozsdásodott pisztolyaikat, karabélyaikat, melyeknek származási idejét még a puskamíves sem tudja megmondani; szép fényesre kitisztogatják a fegyvereket s esténként az udvarban kipróbálják. Akinek nincs saját fegyvere, addig jár pajtástól pajtásig, mestertől mesterig, míg egyet külön nem kerít erre a szent időre. A lóra termett legényeknek még egyéb gondjuk is van. Hozzá kell szoktatni a lovat a lovagláshoz, és ami fő, a karabélyropogáshoz. Mindezen gyakorlatok durrogatás nélkül nem eshetnek meg, úgy, hogy az embernek már erről is meg kell tudnia, hogy közeledik a húsvét vasárnapja. Ilyen férfias foglalkozás természetesen leginkább a 20-30 éven belőli fiatalságot hevíti fel, de tehetsége szerint iparkodik ezeket utánozni a nép apraja-nagyja is. Még a kis iskolás gyerekek is egész nap az utcán tárgyalják a nap eseményeit; az utca napos oldalán próbálgatják káflis (kapszlis) pisztolyaikat, mert az árnyékos oldalon még kissé hűvös volna. S ha egy-egy jobbmódú pajtásuk káflis vagy pisztolyvásárlásra adhatta fejét, ezt a boldogot csapatosan kísérik 333