Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Mód László: Céhes ellentétek Szentesen a XIX. század első felében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. támogatták a zászló elkészítését a protestáns vallású céhes iparosok? Ennek egyik oka valószínűleg az lehetett, hogy a céhzászló ebben az időszakban kifejezetten a katolikus vallásgyakorlathoz kapcsolódott szorosan. Érthető, hogy a protestánsok nem tekinthették saját közösségük, azaz céhük szimbólumának. A zászlókat ebben az időszakban már jórészt a templomokban tartották, és leginkább az úrnapi körmenetek idején használták. A Helytartótanács a következő határozattal próbálta kivédeni a protestáns céhtagok ellenkezését: „...minden Czéhnek annak tagjai Vallására való tekintet nélkül, nem tsak Vallási hanem más világi jelesebb alkalmatosságokra is szolgáló, és így minden Czéhnek elhatározott és minden Czéhekben szükséges, 's annak községét tulajdoni jussal illető, a' rendes költségek titulussá alatt, annak minden Tagjai által Vallásbeli külömbség nélkül egyenlő mennyiséggel a' Czéh ládájában lévő közCassából készítendő Zászlójának kelletik lenni," Ezzel szemben a protestáns mesterek a következőképpen érveltek saját igazuk mellett: „ Az 1791

lk Esztendei Törvény 26

ik Czikkelyének 5

lk §sa Az Evangélikusokat illető Vallásbeli szabad gyakorlás következésében, azok akár mesteremberek, akár más bár melly rendű és állapotú emberek légyenek is, e' részben a' Czéhbeli Privilégiumok is figyelembe nemvétetvén se a' Misére, sem Bútsújárásokra sem több czerimoniákra, és Vallásokkal ellenkező más tselekcdetekre semmi titulus és pénzbeli büntetések alatt ne Szoríttassanak, avagy akármi néven nevezendő ilyen titulus alatt való adományokra ne szorgalmaztassanak."

22 A forrásokból kiderül, hogy az idevonatkozó artikulusok tükrében nem volt egyértelmű a zászló közösségi szerepének megítélése a különböző vallású iparosokat tömörítő céhekben. Erre utal Kamotsay Sándor commisarius

21 beadványa is, amelyben a vármegyéhez fordult a zászló ügyében: „ Alábbirt, a Tekintetes Nemes Várgyenck alázatosan Jelentem, hogy e folyó Hónapnak 11

lk Napján a Szentesi Csizmadia Czéh, Czéh Mestere, más Társával előttem megjelenvén, arra kért hogy mint Comissarius a Czének gyűlését rendelném el, azt adván nékem elő, ők a legg Fölsőbb Kegyelmes Rendelések szerént a Czéh számára Zászlót kivannak állitani, én mint hogy akor időm sem volt az ő Gyűléseket más időre hallasztottam. Hanem itt az a kérdés támad, hogy minemű Zászlót állitsanak, mert az Articulusok azt parantsolják, hogy a feli állítandó Zászló mind az Isteni Tiszteletre, úgy a Világi pompára is Szolgálhasson ily formán a Zászlónak feli állítása modjárúl a Tettes Ns Várgyének Kegyes rendelését alázatossan Kérem." A vármegye a következőképp válaszolt: „Melly tekentetben Jelentő Eskütt Úr által a' kérdéses Czéh példájára utasittattni rendeltetett, a hol szinte különféle Vallásbeli Mester emberek találtattnak."

24 Az ellentéteket tovább fokozta az, hogy a céhzászlók meglehetősen nagy anyagi terhet jelentettek a céhek számára. Kiss Bálint több száz forintra rúgó 288