Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tóth G. Péter: A boszorkányság és a mágia kultúrájának társadalmi felfedezése a XIX–XX. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. jóízűen megettem. Aki ismeri а mák hatását, sejtheti a következőket. Majd három napig aludtam tőle ott a kunyhóban. Persze közben kerestek éjjel-nappal, majd miután felébredtem én is beálltam a keresők közé, kiabálva, mint ők: Tibike, Tibike! Hisz nem tudtam, hogy kit kerestek. [...] Világéletemben kívülállónak éreztem magam, nem találtam soha a helyem. Ennek is következménye, hogy 16 éves korom körül öngyilkossági kísérletem volt, amikor is 62 szem Eunochtint, két doboz Seduxsent, 1 doboz Bilagitot szedtem be este 10 körül. Ez hatalmas mennyiség. Másnap reggel egy barátom «véletlenül» talált rám. Ekkor már alig éltem. A kisvárdai kórházban, ahova bevittek, megsértették a légcsövemet és egy vénát is eldurrantottak a karomon. Annyit mondtak, ha 8 óráig megmaradok, szerencsém van. Apám megfenyegette őket és követelte, hogy vigyenek Nyíregyházára a megyei kórházba. Ez nem ment egyszerűen és közben 7,20 másodpercre beállt a klinikai halál. Újraélesztettek, de a kórházban újra több mint 5 másodpercre átestem. Az orvosok itt is lemondtak rólam. Két és fél nap múlva viszont teljesen magamhoz tértem és egyből felkeltem. Amikor kiszedtem az infúziót és a nővér észrevett, elájult. Semmilyen következménye nem maradt a szervezetemben a sok gyógyszernek. Viszont erről már maradtak emlékeim. Olyan érzés volt, mintha egy vékony pallón állnék, aminek az egyik oldala világos volt, de ködbe vesző és hangok szóltak onnan. A másik sötét és rossz érzésű. Ekkor egy billenést éreztem, majd megszólalt egy hang: Nem halhatsz meg! Három nappal később kint voltam a kórházból. De ezekből sem tanultam, újra minden rosszban benne voltam. Feljöttem Pestre, ahol bandavezér is lettem, de valahogy soha nem éreztem magam jól. Még így kilógtam a sorból. Mindig mást akartam, mint a többiek. Felhagytam ezzel az élettel, és haza mentem, ahol nagy szeretettel vártak. Ekkor kezdett változni minden. [...] Tizenhét éves lehettem, amikor láttam Déri János Nulladik típusú találkozások с műsorát, amiben volt egy ember, akin megtapadtak a legkülönfélébb tárgyak. Ez nagyon megtetszett és másnap a kertben én is kipróbáltam. Először kanállal, majd mindenfélével. Ragadtak. Egyik barátom, Nagy Béla mondta, hogy 3-5 kg-ig minden feltapad, ezért egy 15 kg-os vasúti sínt próbáltunk. Az is ott maradt. így emeltük egyre feljebb a súlyokat. Rájöttem, hogy ugyanezt másnál is megtudom csinálni energia segítségével. Annyira jól ment, hogy idővel felkerestem Loska Sándort, aki Magyarország örökös Toldi Miklós-díjasa és tavaly a hortobágyi Táltos-napon láthatták a jelenlevők is, vele sikerült megdönteni az akkor 53 kg-os súlyfelrakási rekordot. Bár ő eleinte nem hitt benne, de kérte hogy mutassak valamit. Végül is némi edzéssel 68 kg-ra javítottuk az akkori csúcsot. Közben persze sokat tanultam, próbáltam az újonnan felismert erőmet. Kecskeméten a Természetgyógyászati Kamaránál tanultam. Ekkor egyik barátom megkért, hogy az édesanyjának a 241