Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tóth G. Péter: A boszorkányság és a mágia kultúrájának társadalmi felfedezése a XIX–XX. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ragasztva fedezte vagy fedeztette fel, vagy más úton-módon „régi esi tette". A 1830-as években figyelt fel az Országos Széchenyi Könyvtár akkori vezetője, Mátray Gábor a főleg Literati halála után felbukkanó hamisítványokra, és igyekezett azokat összevásárolni, hogy kivonja őket a forgalomból. Ezek közül több még annak idején Jankovich Miklóshoz került, de írásuk, anyaguk, rajzuk miatt már ő is gyanúsaknak, sőt hamisaknak tartotta őket. Literati kínai írásos első hamisítványán például ezek a szavak olvashatók: „Ezt a pogán írást a Toroczkói jukba lelte a fiam 1702 eszendőben." Hátoldalára Jankovich az aláírásával együtt feljegyezte: „Az 1830 esztendőben Pesten Literati Nemes Sámuel gyűjteményéből szerzem ezen másoknak megtsalására tudatlanul koholt levelet." Thaly Kálmánt a múlt század második felében „eredeti kéziratokból és szétszórt nyomtatványokból" adta ki a Régi magyar vitézi énekek című könyvét, ahol a hiteles kuruc dalok közé a kuruckor iránti lelkesedésből saját költeményeit is becsempészte." Ám térjünk vissza Fehér M. Jenő domonkos rendi szerzetes tevékenységére, akinek életét Bakay Kornél foglalta össze. Bakay biográfiája ékes példája annak, hogyan ékelődik be egy talán soha nem létezett forrás felfedezésének és elvesztésének története egy kvázi egyházellenes vitairatba. Idézzük talán Bakayt: „Fehér M. Jenőt 1945 előtt már jó nevű rendtörténészként tartották számon, bár önálló szakmunkája akkoriban még kevés jelent meg. 1942-ben került Kassára és Madarász István megyés püspök kérésére a kassai dóm-pébánia kódex- és ősnyomtatvány-gyűjteményét leltározta. Eközben bukkant rá a Collectio Dominicana nevű anyagra, amelyet 1852-ben Pater Rassovszky kikölcsönzött és magával vitt Miszlókára, a plébániára. E Kassa melletti kis faluban talált rá 1944-ben Fehér M. Jenő egy régi „egérrágta, molylepte, rossz ládában" a nagyon megviselt kéziratra, amelynek egy részét ő nevezte el később Kassai Kódexnek. Fehér M. Jenő szerint a Kassai Kódexet 1227-ben kezdték vezetni, amelyet 1556-ban helyeztek el a kassai városházán, ahol 1690-ben Hoffman Tamás domonkos szerzetes talált rá, és egy részét a leleszi konventtel lemásoltatta, többi részét pedig rövidítve ő maga másolta le. Ezek közé tartozik a Liber Inquisitorum is, mely Fehér M. szerint nem mást rögzít, mint a táltosok elleni eretneküldözés eseményeit. Az akkori miszlókai plébános a régi kéziratot Fehérnek ajándékozta, aki azonnal hozzálátott a kézirat lemásolásához és a lapokat a kassai Boross Dezső fényképésszel le is fényképeztette, mégpedig úgy, hogy egy kópia Borossnál is maradt. Nem sokáig dolgozhattak azonban a régi feljegyzések lemásolásán, mert 1945. február 11-én Kassát is megszállták az orosz csapatok. A nagy értékű régiségek mentését már korábban elkezdték, a Kassai Kódexet azonban a megszállás idején mentették át, végül is Bodrogszerdahelyre, majd onnan Budapestre. Itt, a domonkos rendi kolostorban, „négy hét alatt sietős munká234