Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Sárai Szabó Katalin: „Női munka” a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. ben összesen 198 református diakonissza működött. A Fialdelfiához tartozott a 105 ágyas Bethesda Kórház 37 diakonisszával, a Hermina úti Anyaház és a gödöllői Árvaház. A Lorántffyé volt a sajósenyei anyaház, 46 ágyas kórház 23 testvérrel, a budapesti diakonisszaotthon és a budapesti leányinternátus. A diakonisszák megítélésében mindig megjelentek a kritikus hangok, mert sokan a katolikus apácák intézményét látták a női diakóniában megvalósulni. Ezért tartották elfogadhatatlannak azt a női szerepet, amely az ideális női hivatás ellenében született, a családnélküli és az anyaságot nem vállaló nő típusát. A diakonissza munka mellett érvelők egyrészt az "elhívatást" hangsúlyozták, másrészt azokra a társadalmi jelenségekre hivatkoztak, amelyek szükségessé tették a diakonisszák intézményének magyarországi meghonosítását. Ilyen problémaként említik az egyedülálló nőket, akiknek köre a 30-as évekre kibővült az értelmiségi nőkkel, (főiskolát, egyetemet végzett nők), akik számára a férjhezmenés is, és az elhelyezkedés is problémát jelentett. A másik oldalon ott voltak a társadalomnak azon számkivetettjei, ill. ápolásra szoruló tagjai, akiket egyesületi "módon" már nem lehetett ellátni. "A diakonissza-munka kiterjed az árvaházra, szegényházra, sínylőházára, a gyülekezeti diakóniára, vasárnapi biblia-iskolák vezetésére, kisdedóvodára, bélpoklosok ápolására, bölcsődére, napközi otthonra, Magdolna-intézetekre, leányinternátusi munkára, ipariiskolára, cselédképző intézetre, női-fegyházra, nők számára felállított menhelyre, hülyék és epileptusokat gondozó intézetekre, keresztyén szállodák és penziók vezetésére, egyszóval minden olyan keresztyén munkára, amelyre nő alkalmas"

5 Ez a tevékenységi kör egészült ki a gyülekezeti munkával. A gyülekezetekben megjelenő diakonisszák munkájának megismerése megítélésükben is változást hozott: "Istennek hála, ma már elmúlt az az időszak, amikor egyházunk köreiben gyanakvással s nem egyszer merev elutasítással fogadták a diakonisszát. A fehérfőkötős sereg bebizonyította magas harci értékét. Tagjai a ma harcában különösen megbecsült, könnyen, gyorsan mozgósítható, eddig elérhetetlen terepeket is meghódító, a győzelemért minden egyéni érdeket feláldozó egységeknek bizonyultak. Ennek következtében nagy mértékben fokozódott a diakonissza igénylés, sőt egyesek szemében valósággal varázseszközzé nőtt a diakonissza, akitől egészen magától értetődően elvárták, hogy évtizedes betegségek nyomorúságaiban sorvadó gyülekezeteket hat hétre szabott szolgálattal állítson talpra."

6 A gyülekezeti munka jellege nem volt egyforma a városokban és a falusi gyülekezetekben. Varga Károly besenyődi lelkész szerint a falusi gyülekezetben a diakonisszára szélesebb körű feladatok vártak: "Belmissziói képesítésüknek megfelelőleg végeznék mindazon munkát, 275