Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jároli József: A gyulai plébánia XX. század eleji kéziratos szertartásrendje mint a szakrális néprajzi kutatások forrása

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. november 4-én IV. Károly neve napja. Ezeken az alkalmakon általában a civil hatóságok meghívásával, asszisztenciális szentmisét mutatott be a plébános, a két háború között a katonaság tisztelgésével. Október 6-án, az aradi vértanúkra emlékeztek, libera nélküli asszisztenciális requiemmel. (A tizenhárom aradi vértanúból kilenc Gyulán tette le a fegyvert 1849. augusztus 22-én, ami külön aktualitást adott ennek az eseménynek.) Viszonylag részletes instrukciókat találunk az Anyatemplom búcsújára vonatkozóan is. Húsvét utáni IV. vasárnap a templom felszentelésének emlékére tartott búcsúra a szomszédos településekről (Újkígyós, Békéscsaba, Gyulavarsánd stb.) is érkeztek búcsúsok, akik fogadásával, elhelyezésével kapcsolatos fontos információk kerültek bele a szertartásrendbe. (A csabai katolikus szlovákok gyóntatásához külön szlovákul tudó gyóntató meghívásáról is gondoskodtak.) Sajnos a templombúcsú ma már nem ebben a formában él tovább, a múltra vonatkozóan csak a történeti források adnak eligazítást. A Szent József-templomban József napkor tartott ünnepélyes miséről történik intézkedés, az ottani búcsúról nem. A gyulaiak nem a Szeged-Alsóváros Havi Boldogasszony búcsúját keresték fel, hanem Radnára jártak rendszeresen. Augusztus 12-én indultak, reggel szentmisét hallgattak, majd a magyar káplán elkísérte őket a kígyósi útban levő keresztig. Vissza augusztus 16-án este érkeztek, a magyar vagy a catecheta káplán fogadta őket, úgy mint a templombúcsúra érkező zarándokokat. Másnap reggel, vagy este szentmisét mondtak a zarándokokért. Az utat Gyulától Radnáig természetesen gyalog tették meg, az őseik által bejárt útvonalon. Külön keresztet alkottak a magyarvárosi, külön a németvárosi hívek. Nagyidejű öreg gyulaiaktól még sikerült néhány további részletet is tisztázni a búcsújárással kapcsolatban, de sajnos minden részletre a recens anyagból már nem nyerhetünk információt. 1920 után gyakorlatilag megszűnt a radnai búcsújárás, egy-két alkalommal lelkipásztori kezdeményezésre, de már vonattal elutaztak a régi búcsújáróhelyre. A szomszédos települések közül a július 2-i, Sarlós Boldogasszony napi, eleki búcsún vett részt a gyulai plébános, valószínű, hogy a hívek közül is többen zarándokoltak el erre az ünnepre. Az ugyancsak szomszédos Okígyóson minden évben négy alkalommal kértek asszisztenciális szolgálatot a gyulai plébániától, ahová a káplánok mentek. A szertartásrend hol szűkszavú, hol bővebb bejegyzései fontos információkat tartalmaznak a II. Vatikáni Zsinat előtti gyulai hitélet, szakrális kultúra egészére vonatkozóan. Egyes adatai primer forrásként használhatók, másokat pedig a recens anyag gyűjtésénél lehet még kamatoztatni. 209