Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. van két leányom, csak mikor férjhez mentek, kaptak selyem ruhát— leánykorukban nem. S azt hiszitek, szépek vagytok a rátok nem illő selyem vagy bársony ruhában? Csalódtok: a fehér patyolat vagy egyszerű karton szebben áll rajtatok. Én nem tudom, hogy gondolkoznak a kopácsi legények, de nekem olyan lány nem kellene, aki már lányul megszokta, hogy fényt űzzön és selyem ruhát követeljen magának, s anélkül tán boldog nem tudna lenni. Szemlesütve hallgatták — de mikor azzal végeztem: csak tíz leánynak, a legjobb módúakból kellene összeállani s megegyezni, hogy nem viselnek selyem ruhát — mihamar elmúlnék ez a versengés a drága és veszedelmes fényűzésben. — Gondolkodjatok efelől! — akkor rámnéztek, s igenlőleg intettek; megcsókolták kezeimet, s én megáldottam őket: Isten segítsen meg jó feltételetekben, hogy azt végre is hajtsátok! — majd hírt veszek róla!" M A legjobban és a legtöbbször ostorozott kifogásolt jelenség Alsó-Baranyában általános volt, hiszen Baranya monográfusa, Várady Ferenc is megemlékezett róla: „...a közepes korú és ifjabb menyecskék, leányok a legújabb divat szerént öltözködnek, s bámulatos fényűzést fejtenek ki. Eddig a selyem és bársony járta, most a legdivatosabb szöveteket használják, s a párisi divatlapok után varratják ruháikat. Kalap, gallér és keztyű elmaradhatatlan kellék..."

40 A püspöki látogatás utolsó helyszíne Bellye gyülekezete volt. Hallgatóságát a püspök itt is intette: „Mert a testiekben való elbizakodás vajmi könnyen vezet a lelkiek elhanyagolására, sőt megvetésére — s végre is mit ér az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha a maga lelkét elveszti!"

41 Ebből a korból még egy erkölcsi jellemzés maradt fenn, amely a már idézett Baranya-monográfiában olvasható: A vidék magyarsága „Becsületes, őszinte és nyíltszívű, tiszta jellemű; családi életét a legszigorúbb formák közt éli. Hajadonok elbukása, elválás, különélés ritkán fordul elő. Általában becsületes, törekvő, szorgalmas nép. Aki őt meg nem csalja, abban feltétlenül bízik, azt tiszteli, becsüli. Tiszteli a törvényt, tiszteli elöljáróit, fölebbvalóit. Munkás, a fösvénységig takarékos, nem valami jó adakozó, de vendégszerető és nem tolakodó."

42 Amikor a mögöttünk hagyott században a Drávaszög rövid időre újból az anyaország része lett, Ravasz László püspök meglátogatta a Délvidéket. A Dél-Baranyában tapasztaltakról írta: „Itt ringott a magyar reformáció bölcsője; itt énekelték első dicséreteinket; hozták meg az első kánonokat; itt vívta meg a reformáció a maga első harcait. A gyülekezetekben látszik is még mindenütt a nagy múlt élő emléke. De a népszaporaság megtört, a gyülekezetek elnéptelenedtek, a teremtő erő kiveszettnek látszik, s csak a nagy múlt hideg ragyogása fénylik át az enyészet párázatán."

43 Azóta újabb, emberi életeket kioltó, erkölcsöket elsodró háborúk söpörtek végig ezeken az apró, ősidők óta 193