Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jakab Réka: Ellenreformáció a veszprémi káptalan felsőörsi birtokán a XVIII. század közepén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ezért e helyekre csak később telepítették őket. (Ebből a szempontból is jelentős Padányi szerepe, aki püspökként a már előde, Acsády Ádám által megkezdett telepítéseket folytatta, és az egyházmegyének főként a Balatontól északra fekvő részein nagy tömegű, főként katolikus népességet telepített le. О azonban a telepítéseknek nem csak a gazdasági vonatkozásait kívánta kiaknázni, hanem igen komolyan vette az új hívek lelkigondozását is. Számos hitbuzgalmi ténykedéssel, a Szentháromság-kultusz propagálásával, körmenetekkel, lelkiséget ápoló vallási elmélkedésekkel, körlevelekkel és a hívek, az egyházmegye állapotát felmérő látogatásokkal, canonica visitatiókkal kívánta ezt elérni.) Legalább akkora súllyal estek latba a reformáció idején elhagyott, elveszített, vagy elfoglalt egyházi birtokok, mint gazdasági erőforrások a klérus számára. A tényleges helyzetet megvilágítja III. Károly egyik, az országgyűléshez 1715-ben intézett válasza, amelyben arra utal, hogy a plébánosok jövedelmét megcsonkítják a protestánsok engedetlenségci. Ezt vizsgálták a perek során felvett jegyzőkönyvekben szereplő, a beneficiumokra vonatkozó kérdések, vagy a plébánosok által a prédikátorok vagy világiak ellen tett feljelentések, miszerint nem fizetik a plébánosnak a stólát. A veszprémi egyházmegyében engedélyezték a vallásgyakorlatot és lehetett templom is azokon a helyeken, ahol 1681 -ben már volt vallásgyakorlat és ezt tudták is igazolni, valamint azokon a töröktől visszahódított területeken, ahol a pesti bizottság működése idején, tehát 1721 -ben működött prédikátor. Ezért a vizsgálatok kérdései 168l-re és az akkori állapotokra koncentráltak. Az eltelt ötven év alatt bekövetkezett események azonban nemcsak hogy a vallásgyakorlattól, templomuktól vagy iskoláiktól fosztották meg azokat a helyeket, ahol 1681-ben valóban volt vallás gyakorlat, de a háborús időszak pusztulásai sok helyen a bizonyítás lehetőségét is lehetetlenné tették a protestánsok számára. Számos helyen képtelenség volt igazolni az 1681-től folyamatosan meglévő vallásgyakorlatot, mert a háborúk miatt sokszor egész egyházközségek kényszerültek menekülésre, s csak évek múltán települhettek vissza elhagyott helyükre. A klérus és az udvar azon a véleményen volt, hogy a töröktől visszafoglalt területekről 1681-ben nem történhetett említés, mivel azok akkor még török kézen voltak. így azok a vallomások, amelyek azt állítják, hogy az ilyen helyeken működött prédikátor, megbízhatatlanok; egyébként pedig a fegyverrel visszahódított területeken a protestánsoknak semmiféle jogaik nincsenek. A tanúkihallgatások A felsőörsi vallásgyakorlat jogos-, vagy jogtalan voltát is tanúk kihallgatásával kívánták megállapítani. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy ezek a tanúkihallgatások hűen mutatják a szóbeliség bizonyító erejét az eljárás-jogban még a XVIII. században is. Számtalan tanúkihallgatást foganatosítottak — általában a katolikus fél kérésére — az 1750-es évek elején, melyekben az egész 166