Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Csáki Árpád: Templomi helyek rendszere Háromszéken a XVII–XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. származnak, így érthetőek a katolikus-ellenes intézkedések, de sejtetik a korábbi idők gyakorlatát. Uzonban az 1734-dik évi generális vizitáció elrendeli, hogy „4. A templombéli catholicus possessorok üres székei adassanak ki széket kívánó hallgatóknak rendes taxáért, hanemha templom és cinterem épitésében és prédikátornak fizetésben contemplálni akarnak, ugy harangoztatni is ha kivánnyák szabados lészen, ha illő és szabados taxáját az harangozásnak be tennék."

52 Ugyanaz a vizitáció szeptember 19-én Zabolán elrendeli, hogy „VI. Az hol a catholicus urak az ecclesiahoz semmit sem contribualnak, az azokban a helységekben levő templomokban azon catholicus possessorok széket birni ne szenvedtessenek, hanem a székek [-jttassanak es az hellyek az halgatoknak applicaltassanak. Lam a mieinknek is az ö templomokban széket birni meg nem engedtetik. VII. Hasonlóképpen a melly helysegeknem az ecclesiak erdei vadnak a catholicus possessoroknak azokból tame adattassék, hanem az rend szerent való taxa le tétetend."

53 Árkoson viszont a református templom padjai, három kivételével, tekintetes Káinoki Farkasné asszony költségén készültek 1742-ben.

54 A székelyföldi egyházi viszonyokat szorosan meghatározzák a politikai, társadalmi valóságok. Jó példa erre a templomi ülésrendek kérdése, amelynek gyökerei az általunk is bemutatott régi székely szabadságokban, a székely örökösödésben keresendőek. A társadalmi rendet követő, illetve a nemenkénti és életkoronkénti templomi ülésrend mellett megpróbáltuk áttekinteni a templomi helyeknek az egyház- és a település nagyobb, előbbit magába foglaló közösség, a faluközösség által való felosztásának rendszerét. A templomi hely elnyerésének alapfeltétele mindenkor az adott egyházközséghez való tartozás, illetve a kepe maradéktalan befizetése volt. A székelyföldi egyházak nem voltak nagybirtokosok. A gyakori dúlások, természeti csapások, járványok sorra megtizedelték a helyi lakosságot, így az adók mellett a kepe befizetése is gyakran megterhelést jelentett. A nemesség egyházpártoló tevékenysége ezért különösen fontos szerepet játszott. Ennek köszönhetően a nemességnek a templomon belül élvezett előjogai is fennmaradtak, az alanyi jogon, családi örökségként járó ülőhelyek mellett az egyház a XVIII. századig jóváhagyta az ülő és állóhelyek halmozását. Míg a templomi helyeknek a felosztása az adományok függvényében történt, a patrónusoknak külön helyek rendeltetvén, a 16. század második felétől a társadalmi rétegződés alapján jelölik ki a lófők, szabadok, valamint a szolgarendben élők számára is a külön padokat. A felosztás nem volt örökérvényű, családok kihalása, elköltözése, vagy a népességnövekedés révén, a gyakori viták, perek elkerülése végett az egyházlátogatásokkor újra 759