Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Horváth József: Végrendeleti adalékok a Veszprém megyei falvak népi vallásosságához a XVIII. század második feléből
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ra jellemző nyelvezetről, valamint a kegyes hagyományok gyakoribb típusairól; de láthattunk néhány más jellegű adatot — pl. a falusi emberek olvasmányairól - is. Az idézett végrendeletek közös jellemzője volt, hogy egyik sem a testáló saját keze írásával készült: mindegyik elkészültéhez szükség volt egy közvetítő személyre — többnyire a falu nótáriusára -, aki az utolsó intézkedésre kényszerülő személy rendeléseit végső formába öntötte — „rajta hagyva" ezzel saját „kezenyomát", gondolkodásmódját is. De milyen lehetett egy testáló sajátkezűleg elkészített, saját maga által megfogalmazott végintézkedése? Erre is sikerült találnom — vizsgált korszakunk végéről — egy Veszprém megyei példát; végezetül erről szeretnék kissé részletesebben szólni! Németh Péter végrendelete Felső-Zsiden kelt, 1798. február 18-án. 52 A korabeli falusi testamentumokhoz képest szokatlanul terjedelmes dokumentum végén Ormandi János zsidi plébános igazoló, megerősítő szavait olvashatjuk: „Én Recognoscálom, hogy ezen Testamentumnak le írása, és némely heleken igazéttása mind az ő saját keze irása Németh Péternek fölső Zsidi Ispány Urnák." A testáló első rendelésében lelkének sorsáról kívánt intézkedni; egyéni hangvételű megfogalmazását érdemes hosszabban is idéznünk: „Elsőben is az én lőlkőmet az én Teremtő, meg Váltó, Szentölő Istenemnek, a ki engemet az eö hasonlatosságára formált, és drága Szent vérével meg váltott, ajánlom, kinek is irgalmasságát azon órában várom, melytűi füg az őrök élet, hogy meg Nyergyem könyörgök, a Testemet pedig a földnek, a honénd eredetitt vette, visza adom, a honénd is hiszem föly támodasomat, és az utolsó Itélleten az én meg váltómat meg látom, ezt eleven Hittel, reménységgel, és Szeretettel meg erősittem, kivánom, hogy a testem temettessék el tisztességessen, és akkor valahány Misét lehet Szolgáltatni, anyi Misét a Heres, 53 Successorom 54 Szolgáltasson, kettőt pedig öreg misét a Kápolnában, a Sűmeghi Conventben 55 pedig mindjárt Száz foréntott a Successor Heres Küldjön, a Szegények[ne]k bőven alamisnát adjanak, Vég Josefnél 300 f[orin]tot hagyok fundationalis 56 Misékre, ugy hogy an[n]ak interessét a Plébános Ur vegye Sz. Misék Szolgálatyára Esztendőnként, és a Kápolnában mondassanak a Sz. Misék én érettem; magamért, Péterért, Tóth Péternél Száz Tallér, ez Fundationalis Misékre rendeltetik, en[n]ek is interessét T. Plebanus Ur veszi, és a Kápolnában én érettem Szolgálla a Sz. Miséket Péterért, ..." A felsorolásnak ezzel még nincs vége, hiszen több jelentős kintlevőségéről hasonlóképpen rendelkezik Németh Péter: azok kamatait fordítsák szentmisék mondatására, vagy a felsőzsidi kápolna céljaira. Egy további, száz forint összegű kintlevőségének kamatait viszont a felsőzsidi koldusoknak hagyja, kikötve azonban azt is: „... ugy hogy tsak azok[na]k adassék, a kik éppen 143
