Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Horváth József: Végrendeleti adalékok a Veszprém megyei falvak népi vallásosságához a XVIII. század második feléből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. helyét és szomszédait; de hozzáteszi rendeléséhez azt is: „úgymind az által hogy azon fel hold fold legyen az Mestereké őrökké successive".

38 A Makai István özvegyeként 1798-ban Kenésén végrendelkező Török Éva a szőlőjét rendeli a helyi református egyháznak, „16 darab Hordókkal és mindenféle edényekkel valamellyek a' Szőlőhöz tartoznak" együtt/" Mások készpénzt rendelnek: „Az Adorjánházi, és Egerallyai Uniált Reformata Szent Ekklézsia számára hagyok tiz Rhénes Forintokat" — olvashatjuk pl. az 1790-ben Egerallyán végintézkedő nemes Ferentzi László egyik rendelésében;

40 míg a hét évvel később Papkesziben testáló Jósa István a helyi „Reformata ß. Eklésiara" 5 forintot hagy.

41 Az idézett esetek mindegyikében a református egyház javára szólt az egyetlen kegyes hagyomány; ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy a református testálok mindig így intézkedtek. Jó ellenpéldával szolgál erre a fentebb már idézett, Ezekiás király bibliai történetére hivatkozó, Németh István özvegyeként 1759-ben végrendelkező Kajári Zsuzsanna, aki négy kegyes hagyományt is rendelt: „Ez N. Gyülekezetben lévő Isten Ekklesiájára" száz forintot, a „Tevelyi Sz. Ekklésiára" 50 forintot, „Polyánon levő Istennek szomorú Nyájára" ugyanannyit, míg a noszlopi eklézsiára egy aranyat hagyományozott;

42 sajnálatos, hogy a testamentumról keletkezésének helye lemaradt, így az első rendelés címzettjének kilétét nem tudjuk megállapítani. Még nagyobb a probléma Kramperger Örzse esetében, ugyanis végrendelete fennmaradt példányáról a teljes keltezés lemaradt,

43 így a forrás keletkezésének sem helyét, sem idejét nem tudjuk pontosabban megállapítani. Az irat mind külső, mind belső ismérvei alapján XVIII. századinak tűnik; hogy falun készült-e, avagy városon, az viszont aligha eldönthető. Ez főként az értékes kegyes hagyományok miatt sajnálatos, hiszen Kramperger Örzse ilyen célokra osztotta szét vagyona mintegy fele részét:

44 a vázsonyi plébánosnak 10 forintot hagy, hogy feléért „Öreg Missét", másik feléért „Kiss misét" mutasson be; a veszprémi szürke barátoknak ugyanilyen céllal rendel tíz forintot; az örvényesi templomra 20 forintot, az itt tartandó szentmisékre 5 forintot testál; a sümegi szürke barátoknak misékre 10 forintot hagy; végül a veszprémi ispitálra, az ottani szegényeknek, ill. a nagyvázsonyi szegényeknek egyaránt 10-10 forintot adományoz. Ezen „rejtélyes" végrendeletben mind a kegyes hagyományok földrajzi szóródása, mind a szegényeknek, elesetteknek szánt jelentős összeg figyelemre méltó. Kifejezetten szentmise szolgáltatására tett kegyes hagyományokkal más római katolikus végrendelkezőknél is találkozunk. Hegyi Sebestyén pl. Csabrendeken 1789-ben tett végrendeletében kiköti: „A Ház benne lévő Eszközökkel Sebestyén Gyermekemé magáé légyen, oly formán, hogy már 740