Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Horváth József: Végrendeleti adalékok a Veszprém megyei falvak népi vallásosságához a XVIII. század második feléből

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Veszprém megyei végrendeletek kutatása még csupán a kezdeteknél tart. De nemcsak ezért tartom érdekesnek jelen dolgozat témaválasztását; fontossá teszi azt számos egyéb tényező is. Közülük itt csak egyre utalnék: a megye felekezeti viszonyaira. Míg az eddig általam kutatott Győr megye lakosságának döntő többsége római katolikus vallású volt a XVIII. században, és Sopron megyében is ők alkották — egy jelentősebb evangélikus kisebbség mellett — a nagyobb hányadot, addig Veszprém megyében a XVIII. század közepén, de még a végén is, a reformátusok voltak többségben

17 — ez különösen értékessé teszi jelen témánk szempontjából forrásainkat. A falusi testamentumok adalékairól A nyelvezet. A XVIII. századi végrendeleteknek már a nyelvezete is számos olyan adalékot tartalmaz, mely készítőjének, ill. készíttetőjének vallásosságáról, világszemléletéről „árulkodik". Több ezer kora-újkori forrás ismeretében azt mondhatom, hogy a falusi testamentumok e tekintetben sokszor izgalmasabbak, mint a városiak, mivel az utóbbiakban többnyire „átüt a minta", azaz a formulák hatása erősen érezhető; a falun keletkezettek viszont inkább mondhatók egyéni hangvételűnek, sokszor több bennük az „eredeti gondolat". Hogy ez az adott esetben a testálóé-e, avagy az utolsó rendelkezését végleges formába öntő, lejegyzést végző személyé, az nem mindig állapítható meg egyértelműen; viszont mindenképpen az adott korszak gondolkodásmódját tükrözi, tehát a mai kutató számára érdekes adalékokkal szolgál. A legtöbb érdekesség témánk szempontjából forrásaink bevezető részében található; ezekről az alábbiakban részletesebben szólok. Meg kell említsem azonban, hogy a rendelkezések nyelvezete is számos érdekes adatot őriz a testálok vallásosságával kapcsolatosan. Az 1769-ben Nagyalásonyban végrendelkező Barcza István például földjeit és rétjeit három fiának hagyja: kettőnek azért, mert vele együtt művelte azokat, a harmadiknak, Mihálynak viszont azért, „hogy holtom után Isteniül adott Talentumával élvén, Nemzetemnek, attyafiainak annál sörényebben segítsen,..."

18 — vagyis fia tehetségét Isten ajándékának tekintette. A bevezetés. A testamentumok nyelvezetét vizsgálva gyakran a bevezető mondatok a legizgalmasabbak, melyekben többnyire arról is szó esik, miért is érzi szükségesnek a testáló utolsó rendelésének megtételét. Néha csak egy-egy egészen finom utalást találunk erre: „Az alól meg irt Testamentomot tévő Személy tapaßtalvan 's érezvén magában hogy ez úttal ez életből a következendő életre kelletik menni;..." — olvashatjuk pl. a — rendelkezéseiből ítélhetően — református vallású Német István 1780-ban Csöglén kelt végrendeletének bevezető mondatát.

19 Mások arra utalnak, hogy a rájuk törő 137