Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Körmendi Géza: A tati református gyülekezet története II. József Türelmi rendelete előtti és az azt követő évtizedekben

Népi voí/ósossóg о Kárpát-medencében 6. Körmendi Géza A tatai református gyülekezet története II. József Türelmi rendelete előtti, és az azt követő évtizedekben Az 1750-es években а tatai református gyülekezet kálváriája, templomuk elvétele, prédikátoruk és tanítójuk elüldözése azzal kezdődött, hogy Erdélyi Mihály (1755-1763) tatai római katolikus plébános a Helytartótanácshoz küldött felterjesztésében az 1681. évi törvény XXVI. tc.-re hivatkozva — Tata nem artukuláris hely — kérte a református vallásgyakorlásnak megszűntetését. Az ügy a Királyi Kancelláriára került. Tata neve ugyanis nem szerepelt a végvárak között, s ezért a reformátusok nem voltak jogosultak templom tartására. Ebből következett, hogy Mária Terézia királynő parancsára az 1681. évi XXVI. te. alapján a Kancellária a tatai református templom bezárását, a prédikátor és a tanító hivatalától való eltiltását rendelte el. A Királyi Kancelláriától megküldött királynői parancsot 1759. augusztus 23-án a tatai várban megtartott Komárom vármegye generális gyűlésén, ahol gróf Nádasdy főispán elnökölt, felolvasták. Még ezen a napon az 1757-től 1759-ig megválasztott Körtvélyesi János prédikátornak és az iskolamesternek el kellett hagyniuk Tatát. Ferenczi Pál kurátor az uradalom embereinek átadta a templom kulcsát, melynek berendezését (szószék, úrasztala, székek) öszszetörték, kihordták a templomból és a templomajtót lepecsételték.' A következő napon, augusztus 24-én kétszáznál több katolikus jobbágy az 1721-ben felújított templomot, mivel fából és sövényből készült, fejszékkel földig lerombolta.

2 A templom gerendáit és az összefogásukra szolgáló kapcsokat az uradalom emberei elszállították. Nyoma sem maradt a templomnak.

3 A szomorú esemény után a tatai gyülekezetnek huszonnégy évig nem volt temploma, prédikátora, tanítója. A vallásgyakorlástól megfosztott tatai un. „árva gyülekezet" tagjai 1759-től 1783-ig Balogh Ferenc jószágkormányzó engedélyével Kocsra és Naszályra járhattak templomba prédikáció hallgatására és házasságkötésre. A keresztelést, temetést stóla fizetésért a katolikus plébános végezte. A reformátusok a temetésen zsoltárt nem énekelhettek. A lebontott templom helyén néha kukoricát termesztettek, leginkább azonban a gaz verte fel. A prédikátor házának felét az uradalom jóváhagyásával a 99