Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések több, mint 20 napig feküdtem a szalmában és éjszakákon át nem aludtam [...], nagy türelmem volt, amikor naponta sokat sírtam a füsttől [...], hosszú türelmem volt, amikor egész idő alatt csak marhahúst és birkahúst legeltem, hosszú türelmem volt, amikor igen gyakran csak zavaros bort ittam."

44 A városi tanácsnak írt keserű hangvételű levelében prófétai eréllyel szólalt meg. Ezekben a levelekben a városvezetőséget azzal vádolta, hogy a kórházban elszenvedett testi-lelki gyötrelmeket nem csillapították kellő mértékben, sőt intézkedéseikkel fokozták a betegek szenvedéseit: „Már elég régen táplálkozom a keserűség kenyerével és a könnyek borával; sőt, az ételembe piszkot raktatok és, amikor szomjas voltam, ecettel itattatok úgy, hogy Hóseás prófétával együtt elmondhatom: 'Megunta az életem az én lelkemet' [...] Ha ezer világot, országot és tartományt is bejárnék, sem kellene annyit tűrnöm, mint amennyit ebben a két hónapban tűrtem a Ti kórházatokban. Annak okáért, amit megkötöttetek, oldjátok fel, amit bezártatok, nyissátok ki és engem, akit halálra kárhoztattatok, [...] a halálos ítélet elől, a büntetőhelyről hívjatok vissza. Adjátok vissza régi tisztségemet, méltóságomat, állásomat és a gyülekezeten belüli helyemet. Eleget voltam kivetve, eleget megalázva, gúnyolva, eleget került mindenki, mintha többszörös papgyilkos, vagy szimoniákus, gyilkos, az egyházból kivetett és kiközösített, vagy kiátkozott lennék így, mindenkitől szidalmazva és általatok számkivetve élek, amit a szívetek mélyén bizonyára nem kívántok nekem. Tárjátok ki tehát a főkapukat és bocsássatok be engem, mivel megérdemli az az édeset, aki már megízlelte a keserűt."

45 Zsujtai András kálvinista lelkész az 1740-es pestist szintén döbbenetes képekben ábrázolta. A Zsujtai által naplószerűen vezetett anyakönyvi bejegyzések a hatósági intézkedések könyörtelenségéről tudósítottak: szeptember 14.: „Bíró Mátyás Szerencsen megbetegedvén, megholt itthon. Nem engedtek felette prédikálni. Felesége szeptember 14-én külön rekesztetett, kivivői a testnek a falubul kiverettettek"; szeptember 25.: „Említett Bíró Mátyás fia megholt. A kertben temette el az anynya, a sírt a kisbíró ásta meg"; szeptember 26.: „Az özvegyet kiverték lakójával"; október 8.: „Kiveretett Bíró Mátyásnénak leánya kívül a kunyhónál megholt pestisben. Kinek teste temetetlen hevert ott kivül [...] nem lévén, ki eltemesse, mivel édesanyja is mirigybe esett az ott lévő Majtényi menyecske leányával; október 12.: Kecskeméti István hajadon leánya megholt. Kit szülei a kertükben temettek el, maguk október 12-én. Házukból kiverettettek, rút, esős időben, kis csecsszopó gyermekükkel."

46 Körösi Gáspár, Sárkány Antal, Bruno Drusinecz vagy Zsujtai András csak egy-egy személyes példája annak, milyen gondolatok foglalkoztatták az áldozatokat. Ezek a szükséghelyzetek természetesen különböző túlélési stratégia kigondolására ösztönözték a pestisjárvány szemlélőit és áldozatait. A szükséghelyzetbe került népesség egyénekre és közösségekre szabott viselkedési 376