Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

— Egyháztörténet, felekezetek együttélése — Fazekas Csaba Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés" tükrében Heckenast Gusztáv emlékére Bevezetés Barokk népi és a kisegyházi vallásosság általános kérdései A XVIII. századdal foglalkozó egyháztörténeti irodalmunkról általában megállapíthatjuk, hogy az eddigi kutatások a legtöbb figyelmet (érthetően) a katolikus ellenreformáció és a protestáns egyházak politikai szinten is megjelenő küzdelmének szentelték.' Több publikáció is foglalkozott továbbá az egyszerű emberek mindennapos hitéletével, illetve a történelmi egyházakon kívüli vallási mozgalmakkal, amelyek a kor vallástörténetének érdekes, még sok tisztázásra váró kérdést rejtő fejezetét alkotják. Viszont több kutatás ellenére is az a benyomásunk, hogy még mindig nem ismerjük eléggé az egyházpolitikai vitákban közvetlenül részt nem vevő (annak következményeit legfeljebb élvező, illetve elszenvedő) tömegek vallásosságát, azt, hogy hogyan élték meg hitüket mindennapjaikban, mennyire tartották a kapcsolatot egyházaik alsóbb fokú képviselőivel, illetve híveivel. Általában elmondhatjuk, hogy ha &gy vidéki (többnyire falusi) közösségben a történelmi egyházak hitelveitől eltérő vallásgyakorlattal találkozunk, az döntően kétféle formában jelentkezhet: vagy a római katolikus, református, evangélikus teológiát (dogmákat) nem, illetve félreismerő és félremagyarázó - többnyire babonákban jelentkező - népi vallásosságban, mely az adott történelmi egyházak szervezeti keretein belül marad. A másik esetben viszont olyan hitéleti tevékenységgel állunk szemben, amelynek hívei a törté165