Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése nyozása azon grófnak. In: Sárospataki füzetek, 1862. I. 340-346.; Dienes Balázs: Néhány okmány a XVII. és XVIII. századból. In: Sárospataki füzetek, 1862. П. 820-832.; 821-824. 94. Kovács Ágnes i. m. 184.; TtREL 24. a) Miscellanae. Tom. V. 95. Kovács Ágnes i. m. 216-218. 96. Barcza János: A tiszántúli református egyházkerület történelme. I—III. Debrecen, 1906-1909.11/17. 97. SzSzBmLt. IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 83. 1741. 98. SzSzBmLt. IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 85. 1741. 99. Ebből a levélből kiderül továbbá, hogy mind a négy fentebb felsorolt nem nemest bebörtönözték. Vö. 51. jegyzet. 100. Liszkainéval kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy ha az ő működése nyomán indult is a tiszadobi mozgalom, 1741 tavaszán a csoport meghatározó személyiségei már szemmel láthatóan Porkoláb István és Panyiti György voltak. 101. A Zemplénnek küldött vonatkozó tartalmú átirat: SzSzBmLt. IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 86. 1741. 102. MOL С 1. Helytartótanácsi levéltár, Protocolla sessionalia. 1741. 376. 103. SzSzBmLt. IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 137. 1741. 104. A levelet ezúttal Nádasdy Lipót és Fabiankovich György helytartótanácsosok írták alá. Ez azért érdekes, mert 1739-ben Nádasdy az elnöke, Fabiankovich pedig teljhatalommal felruházott tagja lett a pestisjárvány idejére létrejött budai egészségügyi bizottságnak, amelyet a Tabánban kitört zavargások következtében állítottak fel. Feltételezhetjük, hogy amennyiben Nádasdyék a pestisnek tulajdonították volna a tiszadobi gyülekezet gyarapodását (mint a járvánnyal kapcsolatos ügyekben legilletékesebbek), levelükben legalább valamilyen utalást írtak volna erre vonatkozóan. Ugyanekkor a pestis-ügyben Tiszántúlra kiküldött királyi biztossá Károlyi Sándort nevezték ki, alá, mint láttuk, szintén tudott a kisegyház szervezkedéséről, sőt mélyen el is ítélte azt, mégsem tett utalást a petisjárvány és a „nova secta" között vélt összefüggésekre. Felhő Ibolya-Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp., 1961. (AMagyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3) 113-115. 123. 105. SzSzBmLt. IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 138. 1741. 106. SzSzBmLt. IV I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 112. 1741. 3. 107. SzSzBmLt IV. I. b.) Acta politica, Fasc. 42. Nr. 139. 1741. 108. Közli: Révész Kálmán i. m. 354-355.; ugyanez megjelent: Tóth Endre i. m. 29-30.; Molnár Ambrus-Szigeti Jenő i. m. (1984) 114-116. 109. Schultz Györgyről és látomásairól ld. részletesen: Molnár Ambrus-Szigeti Jenő i. m. (1984) 20-40., 104-131.; Gyenis Vilmos i. m. 17-23.; Megjegyzés: Molnár Ambrus és Szigeti Jenő kitűnő könyvében felsorolta Schultz művének fellelhető 11 magyarországi példányát. Molnár Ambrus-Szigeti Jenő i. m. (1984) 39--40. Más irányú kutatásaink közben bukkantunk a „Hetedik Trombita" egy újabb bekötött kéziratpéldányára, mely a művet „Bujdosó György álomlátásainak" nevezi: Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirattára, Bk. 10a. E. 4/1. 110. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., 1911-1932. VHI/407. 111. Amikor Kapolyi Gergely prédikátor felemelte szavát tanításaikkal szemben, azt vetették ellene, hogy „Rabsaké sem káromkodott jobban Jeruzsálem alatt, mint a Tiszteletes úr" - utalva a zsidók hódoltatására felvonuló asszírok lekicsinylő és az Isten népe elleni magatartására. Ld. 2Kir. 18, 19-35. 799