Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése tején kívül korábban is élt ott remete. Mindezekből talán levonhatjuk azt a következtetést, hogy a 18. században a veszprémi püspökség területén a re­meték száma elérhette, esetleg meg is haladhatta a százat. Ha számba vesszük a remeteségek földrajzi elhelyezkedését, azt látjuk, a legtöbb Somogy és Zala dombvidékén létesült, mindkét területen 12-12. Itt szinte egymást érik a remeteségek." Szintén Zalához kapcsolódóan, de már más tájegységben, a Balaton-felvidéken is közkedvelt volt a remeteség intéz­ménye. Szent Mihály-hegy (Keszthelyhez közel), Uzsaszentlélek, Szent György-hegy, Badacsony, (Badacsony) Tomaj, Máma (Vörösberény) reme­téiről is van tudomásunk. 24 Szintén festői szőlőtermő vidéken, a Somló kör­nyezetében is találunk remetéket. Somló hegyén két remeteség is működött, az egyik a Szent Margit, a másik a Szent Márton kápolnánál. Nem messze tőlük élt a bogdányi remete (Noszlop mellett). A Bakony rengetegeit sem kerülték el a magányra vágyó férfiak: Cseszneken, Oszlopon, Kislődön és Bakonybélben is éltek remeték. Ezektől nem messze, Veszprém mellett lé­tesült a márkói és csatári remeteség. Az egyházmegye Dunához közelebb eső területein is találunk néhány remeteséget: Makkosmária, Buda, Zámor, Fe­hérvár. 1777-ben csatlakozott a veszprémi püspökséghez Pápa városával Erős Bertalan harmadrendi ferences remete is. A veszprémi egyházmegye területén tehát főleg Somogy és Zala dombvidékein találkozhatunk remeték­kel, a Balatontól északra leginkább szőlőhegyeken és a Bakonyban teleped­tek meg. Elszórtan azonban más területeken is működtek. Több olyan helyen is laktak remeték, amelyek korábban más szerzetesren­dek tulajdonában voltak. Részben a hely szent volta, részben annak gondo­zása miatt, de akadt olyan hely, ahol új vallásos tisztelet alakult ki. (Pl. a so­mogyvári Szent István-kútnál). Egykor bencések területe volt Somogyvár, Pusztacsatár, Boldogasszonyháza (Kapornak), illetve Bakonybél a 18. szá­zadban újra a bencéseké. Egykori pálos kolostor közelében telepedett meg az uzsaszentléleki, az örményesi 25 és a badacsonyi remete is. A somlóvásárhelyi apácák birtokán - mely a török idők alatt a pozsonyi klarisszák tulajdona lett - alakult a Szent Margit kápolna melletti somlói remeteség. 26 A remeték szinte kivétel nélkül valamilyen szent helyet gondoztak, legna­gyobb részük kápolnát látott el. A kápolnákon belül külön helyet foglalnak el a szőlőhegyi kápolnák. 27 Több kápolnához búcsújárás is kötődött. 28 Meg kell említeni még három városhoz kapcsolódó remeteséget: Kanizsa, Egerszeg és Pápa remetéje a város kálváriáját és az e mellett lévő kápolnát gondozta. A remeték, hasonlóan a licenciátusokhoz, ebben az időben a lelki­pásztorkodó papságot egészítették ki, többnyire a papság által ellátni nem tudott kis kápolnák, szőlőhegyek, kálváriák felügyeletét vállalták magukra. A 18. század első harmadából csak elvétve ismerünk remetéket. A magá­nyosan élő férfiak 90%-a a század közepén és második felében élt, különö­sen a század harmadik negyedében. 1764. júniusában a Deáki pusztában re­85

Next

/
Oldalképek
Tartalom