Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése zet és nem marasztották. 1736-ban már a magatartására és a családjára is hangzott a panasz, és ebben az évben sem marasztották, 1737-ben sem, 1738-ban sem, és majd csak 1740-ben döntött úgy a parciális szinódus, hogy nem marasztja, Görgénybe távozott.'" Kolozsgyulán 1767-ben Imre Mihályt nem marasztotta a gyülekezet, 1769-ben sem, 1770-ben sem. A szolgálatára volt panasz a gyülekezet részé­ről. Csak 1774. február 24-én döntött úgy a parciális szinódus, hogy nem marasztja magatartása miatt. Nem tudjuk, hová távozott." Kozárváron 1735. január 15-én tartott vizitáció alkalmával Kovásznai Já­nost magatartása és szolgálata miatt nem marasztotta a gyülekezet. Ennek el­lenére majd csak két év múlva ment el. 12 Páncélcsehben az 1728. február 4-én tartott vizitáció alkalmával Baczoni Mihály volt a lelkipásztor. Panaszkodtak a szolgálatára, magatartására. 1732­ig minden évben elmarasztalta a gyülekezet, a szinódus ebben az évben dön­tött úgy, hogy nem marasztja tovább. Áthelyezték Némába." Szinyében 1748. január 18-án tartott vizitáció alkalmával Angyalosi Zsig­mond (lévita) végezte a szolgálatokat. Panasz volt magatartására: „nyilvános helyen dohányzik". 1749-ben már káromkodott is, és csak ebben az évben döntött úgy a szinódus, hogy nem marasztja. 14 Szinyében 1755-ben Pákéi Jánost nem marasztották a felesége szájáért, a parciális szinódus azonban mégis marasztotta. 1757-ben sem marasztotta a gyülekezet. Ennek ellenére még 21 esztendeig ebben a gyülekezetben vég­zett szolgálatot 17581-ig. a) A 144 nem marasztásból 48 esetben a gyülekezet a pap szolgálatára pa­naszolt, mint jellemző példa szolgáljon itt néhány eset. Sajó István 1740 - Gyula, panasz: „...két-három prédikációt ha megtanul, azt esztendeig is meg nem újítja, nem tanul". 15 Pákéi János 1747 - Hidalmás, a következő a panasz: „... azzal vádolják az atyafit, hogy a könyörgésben az alkalmatosságra nem vigyáz néhánykor szá­rasság, néhánykor rendkívül való esőzés, egyszóval Istennek midőn akármely ítélete légyen is, nem könyörög. Annak felette sohasem katekizált miközöt­tünk." 16 Imre Mihályt több esetben nem marasztották Kolozsgyulán a szolgálata miatt. 17 b) Előfordult az is, hogy a lelkész magatartása nem volt méltó a papi tisz­téhez (pl. részegeskedés, káromkodás, pipázás, stb.) A nem-marasztásokból 26 esetben ez volt az ok, amiért kívánták a lelkész távozását. Álljon előttünk itt is néhány eset. Angyalosi Zsigmond (lévita) 1748 Szinye, azt olvassuk róla, hogy „nyilvá­nos helyen dohányzik", a következő évben vétsége a káromkodással is kibő­vül. 1 " К. Vásárhelyi István 1745 - Kérő a panasz a következő: 00

Next

/
Oldalképek
Tartalom