Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek eg/üttélése Hella Ferenc Papmarasztás az Erdélyi Református Egyházban A papmarasztás, mint a lelkészi állás betöltésének módja Erdélyben 1778ig volt érvényben. Mária Terézia királynő kiadott egy rendeletet, amelyet „az 1778. június 28-i küküllővári zsinaton hirdettek ki", amellyel véget szerettek volna vetni e gyakorlatnak, ennek ellenére még ezután is nagyon sokáig fennmaradt.' Az erdélyi református egyházban a gyülekezetek kialakulásától kezdve az egyházközségek lelkipásztoraikat nem életfogytiglan, hanem csak egy évre választották meg, és amikor letelt az év, döntöttek afelett, hogy marasztjáke a papot vagy elbocsátják. A szabad lelkészválasztás intézménye annak a szabadságnak volt köszönhető, amelyet a reformáció biztosított a gyülekezeteknek. Maguk dönthettek afelett, hogy kit válasszanak és tartsanak meg lelkipásztoruknak. Az esperesnek és kíséretének évenként végig kellett látogatnia a gyülekezeteket. A Debreceni Hitvallás még évenként két vagy három látogatást írt elő. A későbbi zsinatok azonban már az évenként egyszeri látogatást mondták ki. Ezeket a látogatásokat minden év március 12-ig, azaz a katolikusok Szent Gergely-napjáig le kellett bonyolítani, mert ekkor történtek meg a cserék. A vizitációk alkalmával az esperesnek meg kellett vizsgálnia a papok életét, magatartását, tudományát és családi életét. Ez úgy történt, hogy a lelkész távollétében eskütétel mellett megkérdezték a hallgatókat a lelkész magatartása, szolgálata, illetve családi élete felől. Hogyha ezek közül valamelyikre panasz volt és azt a gyülekezet részéről „nem marasztás" követett, a parciális szinódusnak még mindig jogában állt felülbírálni a gyülekezet döntését. A vizitáció kérdéseket tett fel a lelkésznek is az egyház vezetőiről és tagjairól. „Ha valaki méltatlannak találtatott a gyülekezet tagjai között helyet foglalni, az illetőt megintette, jó életre igyekezett téríteni az esperes, ha ez nem segített, a botránkoztatok vétekben találtattak, szigorúan megbüntettettek, hogy egyebek is megfélelmljenek" - írja a Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek XXXV. par. - „Ugyancsak az esperes fosztotta meg a lelkipásztor-tartásjogá57