Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése „Praedikatorok ellen való Káromkodásáért" vasárnap reggel végrehajtandó eklézsiakövetésre ítélték/' A káromkodás, a templomlátogatás elhanyagolása igen gyakran a részegeskedés következménye volt. A részegeskedő emberek többször okoztak botrányt a templomi káromkodásaikkal, ezért az iszákos botránkoztatókat szigorított büntetésben részesítették. 1797-ben a zabolai gyalogkatona renden lévő Kozma Tamást részegeskedéséért, káromkodásáért, templomi botránkoztatásáért és a pap szidalmazásáért az eklézsiakövetésre, és emellett minden vétkéért külön-külön pénzbírságra ítélték.

7 A XVIII. század utolsó és a XIX. század első éveiben feltűnően megszigorodik a káromkodókra kirótt büntetés. Talán ez azzal magyarázható, hogy Orbai szék néhány nemesembere a vizitációs jegyzőkönyvi bejegyzések szerint nyíltan vallásellenessé vált, valószínűleg az Európában divatozó racionalista gondolkozásmód hatására. 1805-ben a pákéi Janó Mihályt, a körösi Debretzi Ferencnét eklézsiakövetésen kívül 25, illetve 30 „súlyos korbáts csapásokra" ítélték, melyet vasárnapi napon a templomból kifövet hajtottak végre rajtuk.

8 Az istentelenségnek különböző formáit különítették el a jegyzőkönyvekben. 1680-ban a kovásznai Barta Andrást ünneprontással, vagyis „vasárnapi sok dorbézolással és negligentiával" vádolták. Ekkor még ennek büntetése pusztán az eklézsiakövetés volt. 1715-ben a szörcsei ünneprontókat, akik nem átallották vasárnap táncolni, major contumeliaval, vagyis 12 forinttal büntették. Ugyanezt a büntetést kapta az is, aki a táncolókat a házába befogadta.

9 1805-ben már a zabolai vasárnapi erdőlőket kétórai rövid és négy órai hosszú vason tartották, vagyis kipellengérezték."' A templomkerülés szintén nagyon súlyos véteknek számított. 1752-ben a szörcsei Dónáth Lászlónét pl. 24 Ft-tal büntették, mert „a Templomot nem frequentalja, sem az Uri Sz. Vatsoraval nem él, annalis nagyobb, hogy két esztendőtől fogva circiter gyermekét kereszteletlenül tartja"." Akik halottaikat a halotti szentség nélkül temették el, szintén ebben a büntetésben részesültek. A vallási tévelygők szintén az egyház haragját vonták magukra. 1805-ben Keresztes László és Kozma Mária, zabolaiak, magukat oláh pappal eskettették össze, ezért „testi büntetést" vettek, és eklézsiakövetésre is ítélték őket. 1806-ban egy másik pár is az oláh pap esketését választotta, büntetésül 12 pálcaütést kellett elszenvedniük.

12 A templomi fenyítések történetében a leggyakrabban büntetett vétek a paráznaság volt. E fogalom a múltban jóval tágabb jelentéssel bírt, mint napjainkban: ide tartozott minden házasságon kívüli nemi élet, az ifjak szerelmeskedésétől kezdve a házasságtörésig, a „megbitangozástól" a vadházasságig és a szó mai értelmében vett paráznaságig, kicsapongásig. A paráználkodásnak egyik ritka formája, amelyet eddig hajlamosak voltunk inkább csak a Gyimesekhez kötni, a guzsalyoskodás volt. A fiatal leányok az 52