Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kövy Zsolt: A református presbitériumok társadalmi, történelmi szerepe

Egyháztörténet felekezetek együttélése miszsziói szolgálataiban is visszaadta a közösségi kormányzás és felelősség jelentőségét, s történetileg voltaképpen a magyar református egyház életében a presbitériumok szerveződésével erősödött meg az az egyház, amely nemcsak tanaiban biblikus, hanem cselekedeteiben is. S ebben az is benne van, hogy nemcsak az eklézsiák jó rendjét vigyázza a hitbéli fegyelem s az anyagi gondoskodás dolgában, hanem megtartó erő az üldözések idején s példamutató erkölcsi tanúság a társadalmi közösség számára is. Ebben a szerepvállalásban a Dunántúl mindig az élen járt, hiszen az első presbitérium 1617-ben, Pathai István püspöksége s Kanizsai Pálfi János pápai lelkészsége idején éppen Pápán alakult meg. Ennek egyháztörténeti és történeti jelentőségét kiemeli, hogy 1630-ban az egész Egyházkerület a jó példa járt útját választotta, amikor az ország nagyobbik részében még nem érvényesült ez a bibliai s demokratikus egyházkormányzási rend. A dunántúli és a pápai egyházi viszonyokat illetően pedig azért is kiemelt értékű, mert 1618-ban a leányágra maradt Török családtól a Bedeghy-Nyáry család birtokába jutott Pápa. 1627-ben pedig Nyáry Krisztina kezével gróf Esterházy Miklós lett a földesúr, s ettől kezdődően az Esterházyak az urak Pápán, az pedig köztudott, hogy ez a földesúrváltás egyenlő az ellenreformáció kezdeteivel. A pápai presbitérium felállítása a jogos önvédelem tisztes és tanúságtevő eszköze lett. A hitvalló és demokratikus testület sok támadást felfogott, hitvallásával pedig tartotta a lelket a sokszor nagyon hátrányos helyzetbe került eklézsia tagjaiban. Pápán a török támadásokkal dacoló végvár állt. Katonái jelentős számban a reformáció hívei voltak. Az első presbitérium létrejöttében ezért ennek jelentős szerepe volt. A testületnek 6 tagját a vitézlő rend adta, nevezetesen Aga Mátyást, Nagy Mártont, Győri Mihályt, Gáspár deákot, Baranyai Gergelyt, Pesti Jánost. Ugyancsak 6 tagot adott a városi rend: Csór Gergelyt, Demeter deákot, Felső Balázst, Gyöke Pált, Bicsó Jánost és Varga Mihályt. Tiszteletbeli presbiterek voltak Szíj Ferenc városbíró, Bosnyák Pál és Kozma György (aki őse Petőfi Sándor osztálytársának, Kozma Sándornak). Egyházfiak voltak a vitézlő rendből: Csoroni Péter, a városból pedig Szabó Ferenc. A tizenkét tagú presbitérium a 12 izraeli törzsre s a 12 tanítványra egyaránt utalt, s hosszú ideig meghatározó szám volt a református egyházban. A presbitériumok a jó rend vigyázóiként felelősséggel kellett hogy támogassák a tanítók (lelkipásztorok) egyházépítő szolgálatait s az oskolamesterek (tanítók) oktatási, nevelési munkásságát. Kötelességük volt a lelkészi és tanítói díjlevelek - a tisztes megélhetést biztosító - megállapítása, elfogadtatása és hűséges kiszolgáltatása. Az egyházi törvények alapján fel kellett lépniük a hitben tévelygőkkel és a botrányt okozókkal szemben Gyűléseiket általában a nagy ünnepeken tartották, de sürgős problémák 44