Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések tol pusztított vidéket talált. Irgalmassága a betegek ápolására indította őt. Továbbmenve Céserbe és Riminibe mindig azon igyekezett, hogy gyógyíthasson, keresztet vetvén a pestisesek megdagadt mirigyére, karbunkulusaira. Ezek után megérkezett Rómába, ahol három évet töltött. Visszatérőben a Montpellier felé vezető úton értesült a pestis újbóli pusztításáról. Egy Piacenza melletti községben Plaisance-ban húzódott meg, ahol a pestisben megbetegedetteket gyógyította. Miután ő maga is megbetegedett, kórházba helyezték, ezt a helyet azonban a karbunkulusok okozta fájdalom miatt hamarosan elhagyta. Testi-lelki fájdalmait az erdőben vélte csillapíthatónak. Itt az ég megsegítette. Egy angyal egy csodás körülmények között feltörő forrás vizével lemosta bubóit és meggyógyította a pestisből, élelméről pedig egy kutya gondoskodott. A hűséges állat minden reggel megjelent egy darab kenyérrel, amit a gazdájától lopott el. A kutya gazdája, Gothard egy alkalommal követte a segítőkész állatot és felfedezte Rókust egy barlangban. Gothard megrendült Rókus vallásosságán és elesettségén, és mikor a szent gyógyultan visszatért Montpellierbe a hűséges kutya társaságában a régi gazda, akit megérintett a kegyelem, szétosztotta vagyonát és visszavonult az Alpok hegyei közé. A legenda szerint a hegyet, ahol letelepedett, azóta Szent Gothard-nak nevezik. Rókust Montpellierbe visszatérve idegennek, kémnek nézték, ezért ügye tisztázásáig börtönbe vetették. A börtönben halt meg, ahol 5 évet töltött el. Bálint Sándor szerint 1227-ben, Biraben szerint 1327, 1337-, 1359- vagy 1376-ban halhatott meg.

91 Sötét zárkája a halál utáni pillanatokban megvilágosodott és egy angyal jelent meg, aki a holttest mellett egy feliratot hagyott: „eris in pestis patrónus". Schütz Antal munkájában a felirat a következőképp hangzik: „Peste laborantes ad Rochi patrocinium confugientes contagionem illám trunculentissimam evasuros significo", vagyis: „Akik pestisben megbetegednek és Rókushoz folyamodnak, meggyógyulnak." Csak ezután találták meg mellén a kereszt alakú jelet, amiről rögtön felismerték a helybeliek. Fliehe szerint ez a történet minden bizonnyal túlságosan legendaszerű ahhoz, hogy hiteles legyen, ezért szerinte helyesbíteni kell az elmondottakon a halál helyét és idejét illetően.'

2 Ügy tűnik nem térhetett soha vissza szülővárosába és a lombardiai Angleriában vetették börtönbe, a hazafelé tartó úton. Egyesek szerint már 1414-ben segítségül hívták a Constanz-i zsinat alkalmával a pestis elhárítására. Mások szerint csak a Ferrara-i zsinaton könyörögtek hozzá először (1439), ahol is a zsinat működését nem függesztették fel a pestis ideje alatt, ugyanis a fohász segítsége hatékonynak bizonyult. Rókus kultusza a 15. században terjedt el igazán. 1485ben vagy 1495-ben a Velencében pusztító pestis idején a dózse utasítására a montpellier-i ereklyéket a Tortone-i kalózok elrabolták. Velencében szinte divat volt a szentek ereklyéinek akár erőszakos gyűjtése is. Rókus csontjainak több darabkája Európa számos helyén bukkant fel. Az ereklyék „átvitele" másik helyre, szintén egyik módja volt a pestis elleni védekezésnek. 1533384