Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések határt már nem csak beteg és egészséges, saját és idegen között húzták meg, hanem egy mindenkire kötelező érvényű rendelettel egy nagy felügyelő hálózatot alakítottak ki. A fizikai menekülés lehetősége a vesztegzár-intézkedések miatt lehetetlenné vált. A „meglövöldözés" gyakorlata a veszteglővonal átjárását szüntette meg. 1739. november 8-án írta Zsujtai András: „Lövik a Szegénységet, mint a Mádi határban hallatik, lőttek embereket."

69 Egy 1740-es Szabolcs megyei vesztegzár-rendeletben pedig ezt írták: „ha történet szerént az infectus helyekből valaki [...] kigyönni intentálna és recedálni harmadszori kiáltásokra sem akarna, halálra is meg lüjje".

70 Mindemellett gyakori eljárás volt az akasztás is, amikor a veszteglővonalon illegálisan áthatoló személyeket statáriálisan kivégezték. Az új eljárás, a vesztegzár, konfliktusok egész sorát hozta létre, ugyanis egy olyan társadalomban próbálták bevezetni, ahol ismeretlen volt a pestiselleni védekezés ezen intenzív módja. Nem ismerték a vesztegzár működésének elvét és széles körben nem gyakorolták a vesztegzár eljárásait. A hagyományos, „alulról" kezdeményezett védekezési eljárások, mint a „futás" vagy „helybenmaradás", mellett a vesztegzár egy új, „felülről" irányított túlélési stratégiának bizonyult. Ez azonban nem az egyéni életutak sémájához igazodott, hanem a társadalom kollektív igényeit elégítette ki. Éppezért a vesztegzár mögött az élet nem az egyéni életritmusok, hanem a társadalmi kontroll által szigorúan szabályozott normák szerint alakult. A szentek virtuális életútja (Szent Rókus) Ebben az egyéni stratégia-választástól megfosztott világban a katolikus népesség számára a védőszentek egyéni szenvedéseinek példái, a protestánsoknak viszont a predesztináció egyénekre szabott modellje jelenthetett megnyugvást. A vesztegzár és veszteglő-líneák által megvalósuló totális társadalmi kontroll alatt tehát létezett az egyéni stratégiáik választásának lehetősége is. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a személyes választások függetlenek lettek volna a társadalmi kontroll intézményeitől, hisz a védőszentek kultusza, avagy a predesztináció nyilvánosan meghirdetett programja minden esetben az egyházak felügyelete alatt működtek. Az azonban biztos, hogy az egyéni életutak szempontjából nézve talán ezek kínálták a legtöbbet, mely a krízishelyzetben egyáltalán segítségül kínálkozott. André Vauchéz a középkor és a kora újkor keresztény ideológiájával kapcsolatban azt állapította meg, hogy a mindennapi ember egész életútja a korban lényegében nem volt más, mint folyamatos penitenciatartás, melyben a helyes magatartás követéséhez a szentek virtuális életútja adott mintát.

71 Ez a virtuális életút pestis idején is nagy segítséget jelentett a rászorulóknak. A kereszténység első százada óta a szentek ereklyéire úgy tekintettek, mint olyan hatásos eszkö381