Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések mit mívelni, hanem a kegyes Josafáttal együtt szemeinket csak az égre fordítjuk."

36 A pestis jelenléte gyakran a lazaretumokban, a járvány-kórházakban volt a legborzalmasabb. Tolna megye alispánja Perczel József jelentésében panaszlotta az udvari kancelláriánál (1739. szeptember 15), hogy Földvár városában senki sem jelentkezett inhumátornak (vagyis sírásónak). Ugyanitt jelentette, hogy egy elhalt asszony hat napig hevert temetetlenül a lakásán, irtózatos bűzt terjesztve." Jelenti továbbá, hogy olcsóbbat nem kapván, kénytelen volt Eltz Györgyöt 300 forintért pestisorvosnak szerződtetni. Bátaszékre április 24-én táborból visszatérő katonák hozták a pestist. Április 27-én azt írta Perczel, hogy a kajdacsi elöljárók és a pap már júniusban észrevették a bajt, karbunkulusok is voltak, de eltitkolták azokat, sőt éjjel ásták el a halottakat, csakhogy el ne különítsék őket. Pakson a november 21-i jelentés szerint lopnak, fosztogatnak, s alig hogy meghal valaki (keresztény vagy zsidó) azonnal rabolják a bútorait." 1738-ban Steinberger pestis-orvos jelentésében így jellemezte a temesvári viszonyokat: „Ágyak nem voltak, betegek ruhástul a földön hevertek, olykor 2-3 napig egy kanál levest, egy falat kenyeret sem kaptak. Az orvosok a betegekkel voltak egy szobába bezárva, a szabad levegőre nem mehettek ki."

39 Az elhaltak ruhái, hétköznapi tárgyai további veszélyt jelentettek a még egészségeseknek. A ruhák által terjesztett pestistől való félelemről ír özvegy Batthyány Ferencné Poppel Éva Tarcsafürdőről, 1633. július 22-én kelt levelében. Ebben a következőkre figyelmezteti fiát, a Rohoncon tartózkodó Batthyány I. Ádámot: „Leuelemmel erről akarálak megh találnom, értettem Palatínus urantul, hogy Sopronban fölötte igen kezdettek az emberek pestisben halnj, ugy annyjra, hogy minden nap tizet s tizenkettőt is temetnek el, a te jobbágyid pedgh Rohonczi tartománybeliek igen gyakorta járnak Sopronban, ez el múlt napokban is Faeront Jánosnak holt egy leánya megh Sopronban, az mjnt hallom, annak az feleségbe is oda Sopronba ment s tudom, hogy az leánjának valami partékája Czeleczulája volt, azt mjnd el hozza maghával s az ollyannal a mjrigyet is hamar elhozhattya ember maghával s félő attul, hogy ne foghjon mj közöttünk is az Pestis regnálni. Azért io uolna, hadná megh az tisztartó az egész Rohonczi tartományba mjndeneknek, feiek vesztések alat, hogy senki ne járna Sopronba, mert nagy és nehéz az futás, egyik helbül másik helbe ualo költözés, mert ha Rohonczra be hozzák az Pestist, tahát onnéd touábis megyén, az egész tartományokban el hatalmasik. Ezt én Rohonczon nem lakom, jó volna őrizni embernek maghát migh egéséghe vagyon."

40 A ragályt egyébként a köztisztasági állapotok javításával is megpróbálták feltartóztatni. Halászi mezőváros 1635. évi statútuma így rendelkezik az utcák tisztántartásáról: „Ismegh ha valaky az uczatt, ugy mint undokságos viznek kiöntésével rutull tartanna, avagy, az házbóll hamvat, ganét, holt ember alatth való szalmát, holt tikott, ebet, maczkát az uczára ky hagygalna, va374