Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések ket írta: „Csoda képen haltának penig, mert némelyre az hideg reá jutott, azután az hűség; ki harmadnapjára, ki másodnapra megholt bele; ki penigh az szegezésben. Én nekem is egy szolgám, uram asztalánál, velem vacsorált, más napjára megbetegült, harmad napjára meghala."

26 Jó jelnek értelmezték, ha a búb kifakadása vagy felvágása után a pestises beteg láza csökkent. Ez a fertőzés elhatárolását és a fertőzés leküzdéséhez elegendő ellenanyag képződését bizonyította. A bubós pestis 5-7 nap alatt gyógyult, csak a tályog szivárgott tovább. Voltak olyan szerencsések is, akiknél a fertőzés csak borzongást, alacsonyabb lázat váltott ki, a nyirokcsomók kisebb duzzanataival. A seborvos feladata volt a bubós pestis esetén a bevérzések miatt piros-feketés, elődomborodó, gyulladt nyirokcsomók borogatása és kellő időben végzett felvágása, majd kötözése. A nyirokcsomók sokszor nem akadályozták meg a kórokozó tömeges bejutását a véráramba, ez elárasztotta az egész szervezetet, gyulladás támadt a távoli nyirokcsomókban, májban, lépben, vesében, agyban, tüdőben. Ilyen állapotban a kórokozók tömege toxikus állapotot váltott ki, amely gyors halálhoz vezetett.

27 A gyors, hirtelen halálozás fő jellemzője volt a pestisnek. A járvány kitörését gyakran úgy fedezték csak fel, hogy egy-egy család minden tagja szinte pillanatok alatt kihalt. Podár Gergely Batthyány II. Ferenc tiszttartója Rohoncról a következőkről tudósította urát 1615. július 4-én: „Nagyságodnak azt akaram megh jelentenny ismegh az Pestis regnálni kezdett, tegnapp az szeöleöben volt az apyaual az gyermek, rajta költ az Pestis, ma reggel megh holt. Annak feöleötteo az melly házból ennek eleotteo hárman holtak kj, mast ismegh vyobban három fekszik az Háználl." 1616. február 19-én Szalónakról Jobbágy János tiszttartó szintén beszámolt Batthyány II. Ferencnek a pestisről: „Nagyságodnak azt is Írhatom, hogy ittis ighen kezdenek halny, mert az elmúlt héthen az német szabónak, az ky az Bagody házában lakik, három gyermeke holt megh, az Sternernekis tegnap egy gyermeke holt megh, ugy wagyon, hogy semmit nem ismertek raytok, hanem a Stettnernek egy szolgáló asszony embere fekszik mostan, azt mondgyák, hogy azon ugyan raiths wagyon."

28 Hain Gáspár krónikájából tudjuk, hogy Lőcsén a 16-17. században többször is pusztított a pestis. Az 1664-es év nem volt különlegesnek mondható: „Ez idő tájt Lőcse város körül néhány temetetlen halottat találtak, mégpedig Gerstner Gergely majorjában egy halott gyermeket, Kratzer csűrjében egy asszonyt és egy gyereket, a kolostor alatt a város árkában egy cselédlányt, mindüket eltemették. Zabler Jób magiszter úr lelkész majorjában az árok mellett meghalt a majoros négy gyermekével, s csak egy kétéves kislány maradt meg, ez volt a kezdete az utána következő pestisnek Lőcsén. [...] Április 18-án Rosenberg János, a legalsó vendégfogadó vendéglőse pestisben meghalt, ezért sokan, akik a vendéglőbe jártak, megkapták a ragályt és továbbterjesztették. [...] A pestis erősen pusztított, különösen a Hosszú utcán, de az Új utcán is. [...] Augusztus 8-án Hunfalun a nemesek új370