Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig
Történeti források, forrásismertetések tesen azoknak a papoknak a tudására, a szemléletére, akikhez elkerült a medicina pastoralis irodalom - és a 19. század közepétől már általánosan oktatták a római katolikus szemináriumokban, valamint a protestáns teológián mindenképpen hatottak az orvostudomány által elfogadott s közvetített ismeretek. Nem volt egyébként sem idegen tőlük ez az irodalom, ugyanakkor a papi orvoslás gyakorlatának a folytonosságát, esetleg megerősítését adta, másrészt segítette a népnevelői, oktató törekvéseket is. Ha megnézzük alaposabban a medicina pastoralis és az egészségügyi felvilágosító irodalmat, láthatjuk, hogy általában nem tartalmaztak alapvetően új ismeretet, csak irányt mutattak, kis lépésekkel akartak az egészséges életmódra nevelni, elsősorban az elsősegélyre összpontosítottak. Tanácsaikkal, reguláikkal építettek a hagyományos ismeretre és gyakorlatra, már csak azért is, mivel a hivatalos orvosi gyakorlat ekkor még nem vált el élesen a hagyományos gyakorlattól, szemlélettől. Gondoljunk Kiss József tanácsára a víziborjúval és békával kapcsolatban, vagy Fodor Gerzson Zsoldos János-átiratára: „Mikor mérges állat, vagy veszett eb megmar, Vagy matska, láss hozzá vizelettel hamar. Hamus vagy sós meleg vízzel mossad sebed, Agyagot, vagy krétát végy ha nints egyebed. '* 6 Az egészségügyi felvilágosító irodalom kezdetben leginkább az együgyű népen akart segíteni, ehhez azonban elsősorban az írástudó közvetítőkre - papokra, tanítókra, jegyzőkre támaszkodhatott. A prédikációkat sokan (mindenki) hallgatták, a versbe szedett regulákat pedig könnyen megtanulhatták a gyermekek. De bármennyire is felkészülhettek volna a papok, a tanítók az egészséges életmód ismérveiből, ha a falvakban, a mezővárosokban, a szegény városrészekben az emberek többsége nem tudott megfelelni a korabeli egészséges életmód követelményeinek. Kicsi volt a ház és a lakás, együtt aludt az egész család gyakran a súlyos beteggel. Bent kotlott a tyúk, mert ott volt biztonságban és melegben. Behozták a gyenge kismalacot, mert a többiek elverték volna, bent savanyodott a káposzta, ritkán nyitottak ablakot, mert drága volt a tüzelő. Egyedül hagyták a kisgyermeket a bölcsőben, mert menni kellett a mezőre, máklevezték a csecsemőt, hogy pihenhessen éjszaka a család stb. Egyoldalúan táplálkoztak, ették, ami volt, a VAN és a SZÜKSÉG szabta meg a rendet. Drága volt a patika és bizalmatlanok voltak a gyakran idegen, a nyelvüket nem beszélő, a hatalmat képviselő orvossal szemben, aki a papokkal együtt szidalmazta, üldözte, kuruzslónak kiáltotta ki a hagyományos gyógyítókat, babonának tartotta a meggyökeresedett, életszemléletté vált hiedelmeket, és megkérdőjelezte azokat. Helyette azonban nem tudtak más, hathatós segítséget adni, másrészt sokáig nem tudták az új ismeretekkel, eljárásokkal a bizalmat megnyerni. 3 5o
