Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések denciára hívom fel a figyelmet, hiszen lassú folyamatról van szó, amely a 19. század közepére rendkívül tagolta és árnyalta a magyarországi papok és lelkészek szerepét a falusi, mezővárosi lakosság lelki és testi gondozásában, életvezetésében, értékrendjében, egészségi állapotában. A 18. század végétől a 19. századon át szemlélve a kérdést, láthatjuk, hogy a sokszínűség egyszerre, egymás mellett élt és hatott. Ha csak az orvostörténeti forrásokat nézzük ebből az időszakból, találkozhatunk imádkozással és szentelményekkel, kézrátétellel, a szakrális elemeket gyógynövényekkel kiegészítő, vízkúrával, homeopátiával, mágnesességgel gyógyító papokkal, vagy orvosi szakkönyvek alapján patikai szereket felíró plébánossal, gyógyvízzel vagy elixírrel kúráló rabbival, dietetikai és egészségügyi tanácsadó könyveket fordító, író kántortanítóval és hitoktatóval, az alkoholizmus elleni tankönyvkészítő lelkészekkel stb. A többség helyi papként segített a rábízottaknak, mások országos, sőt európai hírre tettek szert, és széles körben gyógyítottak. Voltak, akiknek gyógyító gyakorlatát elismerte és terjesztette a Helytartótanács, másokat kuruzslónak kiáltottak ki, megint másoknak csak a helyi, vármegyei hatóságokkal kellett eHsmertetniük magukat, míg a többség nem törődött a hivatali formákkal, azaz nem kért hatósági engedélyt, nem mutatta be az orvosnak gyógyszereit, eljárásait. Szükség volt rájuk, tették tehát, amit jónak láttak, és Istenre bízták a végső döntést. Mindegyiknek fontos helye volt az adott közösségben, és gyógyító tevékenységük ideje alatt hatással voltak az egészségügyi állapot alakulására.

3 Nemcsak a nemzetiségi és a felekezeti különbségekből, az eltérő fejlettségű területi adottságokból, a hagyományból vagy az orvoshiányból adódott ez a helyzet, hanem az állam hivatalos álláspontjának bizonytalanságából és szervezedenségéből, valamint az orvosok ekkor még alacsony társadalmi megbecsüléséből is. Ha a 18. század közepétől megjelenő nyomtatott egészségügyi felvilágosító irodalmat vizsgáljuk, akkor a magyarországi papokra és lelkészekre nézve, két alapformát találunk. Az egyik a 18. század közepétől egyre szaporodó nyomtatott egészségügyi felvilágosító irodalom azon része, amelyet orvosok írtak segédletként, útmutatásként falusi papok és lelkészek számára, ez a medicina pastoralis irodalom, és azok az egészségügyi tanácsadó kiadványok, tankönyvek, regulák, amelyeket papok készítettek a falusi lakosság és az elemi iskolások számára. Heinrich Pompey, a würtzburgi katolikus teológia professzora vizsgálta ezt a kérdést német vonatkozásban. 1980-ban megjelent dolgozatában a német nyelvterületen élő papok gyógyító gyakorlatának 18. századi változásait elemezte,

4 és forrásként csak azokat az egészségügyi felvilágosító könyveket használta, amelyeket ebben az időben orvosok papok számára írtak. Mintegy 100 könyvcímről tud a professzor, és az adatok szerint mindegyik majd 600 előfizetővel rendelkezett. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy némelyik 3-4 vagy több kiadást is megélt, akkor a hozzávetőleges számítások szerint 100.000 példány került mindkét felekezet papjának kezébe a 19. század elejéig. Azaz 345