Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések pet, pedig csak egy szavazatot kapott községünkből." A gyilkosságok tehát a 20. század elején is folytatódtak. Egy 191 l-es feljegyzésben például ez olvasható: „Szeptember 7-én Pusztaszemeréden Tóth Ferenc urasági kocsis úgy fejbe vágta vasvillával Hoksza István kocsisát feleselés közben, hogy Hoksza harmadnapra meghalt." 1925-ből való a következő gyilkossági tudósítás: „November 19-én 20 órakor éjjel behatoltak Piri András kocsmáros lakásába, honnét elvittek minden értéket. Reggel feleségét halva találták, Piri pedig vértócsában feküdt. Utolsó kenettel elláttam, még lélegzett, de beszélni nem tudott. 10 éves lányukat is úgy megszurkálták, hogy aligha marad életben." A túlzott alkoholfogyasztás tehát gyakran torkollott verekedésbe, ami sokszor tragikusan végződött. A nép italozott mulatságok, búcsúk, jeles napok alkalmával, de ittak munka után, sőt, nagyobb egyházi ünnepekkor is. Magzatelhajtás, törvénytelen gyermek, megesett lány Annak ellenére, hogy a vizsgált településeken mélyen vallásos, római katolikus lakosok éltek, a bűnlista nem volt mentes a házasélettel kapcsolatos vétségektől sem. Hűtlenséggel és magzatelhajtással, megesett lánnyal és törvénytelen gyermekkel egyaránt találkozni a feljegyzésekben. Az 1875 előtti História Domus is több ilyen adatot tartalmaz. Az 1874 végén idekerült plébános, Viszolajszky Károly néhány évvel itteni működése után elsősorban hívei „erkölcsi süllyedésére" panaszkodott. Az erkölcstelenség következménye, hogy egy év alatt 3 törvénytelen gyermek is született. Ilyen esetek a vidék más településein is előfordultak, ezért a századforduló táján már nem ítélkeztek ezzel kapcsolatban olyan szigorúan. A megesett lány helyzete természetesen nehezebb volt, mint a férjes asszonyé, amit a fentebb említett eset is bizonyít, amikor a leányanya nem mert visszatérni falujába idegenben megszült gyermekével, inkább megölte azt. Később természetesen a maguk módján a megesett lányok is beilleszkedtek a faluközösségekbe. Minderről részletesebben írok egyik korábbi monográfiámban.

7 A témát is érintő értékes elemzést készített Andrisz Rezső plébános 1933ban, amelyből érdemes hosszabban is idéznünk. A helybéli pap az „egyke" problémakörével foglalkozva megpróbált sokmindenre magyarázatot adni. így kezdi terjedelmes fejtegetését: „Van azonban egy dolog, amit főképpen az olyan ember, aki más, sokszor szegényebb vidékről jött ide, nem tud megbocsájtani az ittenieknek, s ez az „egyke". Ez valami kétségbeejtő dolog, különösen, ha az ember olyan esztendőt ér meg, mint az ez évi is, amikor a születettek száma az egész plébánia területén 12, mond tizenkettő, a halottaké pedig 14. A születettekből 2, mond kettő, alsószemerédi és tíz felsőszemerédi. 303