Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Horváth József: A XVIII. századi győri árvairatok népi vallásossággal kapcsolatos adalékairól

Történeti források, forrásismertetések án kezdték meg, természetesen pontos jegyzőkönyvet vezetve az értékesített javakról.

50 E dokumentumból adatokat nyerhetünk a vagyontárgyak értékéről és további sorsáról; ezek ismertetésére itt és most nem térhetünk ki. Csupán megemlítjük, hogy a felsorolt képek döntő többsége 10-30 krajcár közötti áron talált új gazdára; a legértékesebbnek az „1 Győri B. Aszony képe Arany Czirádákra" bizonyult: 13 forint 9 krajcárt adtak érte; ezt az „1 Oratorium rajta lévő Képecskékkel" követte 9 forint 30 krajcárért; míg pl. a „Győri Boldog Aszony Oltárja Képe" 1 forint 33 krajcárért kelt el. Megemlítem továbbá, hogy az árverés jegyzőkönyvében olyan tárgyak is találhatók, melyek a leltár készítőjének figyelmét egy hónappal korábban elkerülték: ilyen pl. az „1 Kis Czeli B. Aszony Képe", mely 1 forint 48 krajcárt ért meg valakinek, „1 Szent Thecla képe" 28 krajcárért, valamint „1 Rósz térdeplő", melyért csak 6 krajcárt adtak. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk: Vida László hagyatéki irataiból részletes képet kapunk egy módosabb kisnemes házának vallásos tárgyairól, valamint kegyes olvasmányairól egyaránt; ugyanakkor ezen adatok utalhatnak vallásos kapcsolatainak földrajzi irányaira is: a felsorolt Mária-képek esetében pl. könnyen elképzelhető, hogy Vida László járt ezeken a kegyhelyeken, esetleg búcsújárás alkalmával onnan szerezte be ezeket a képeket. Ennyi fért bele jelen előadásunkba, mellyel talán sikerült érzékeltetnünk, milyen jelentős értéket képviselhetnek az árvairatok a 18. század népi vallásosságának kutatói számára. Hozzá kell azonban tennünk azt is: nem mindegyik forrásunkra jellemző ez, hiszen tucatnyi olyan iratcsomót is átnéztünk, melyek egyetlen hasznosítható adatot sem tartalmaznak témánk szempontjából. Nem állíthatjuk azonban, hogy e lakásokban nem is volt ilyen jellegű tárgy: talán csak elkerülte a leltározók figyelmét, vagy éppen csekély értéke miatt nem tartották említésre méltónak. Feltűnő pl., hogy Rózsafüzér említésével alig néhány forrásban találkoztunk, pedig a 18. század népi vallásosságát kutató Jánosi Gyula szerint: „Bármelyik jobbágy inkább telkétől válik meg, minthogy szentolvasó nélkül maradjon. Hisz ez tulajdonkép a nép breviáriuma."" Az is kitűnik, hogy a falun készült leltárak között kevesebb a részletekre figyelő; itt inkább a gazdaság számba vételét tartották fontosnak. Biztosra mondhatjuk viszont, hogy az evangélikus vallású személyek otthonai lényegesen szegényebbek, egyszerűbbek voltak e tekintetben: ezekben képet csak ritkán említettek, akkor is - ahol jellegét megnevezik - világi témájút. Jegyzetek 1. Horváth József: Adalékok a népi vallásosság kutatásához a XVII-XVIII. századi győri végrendeletek alapján. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Szerk.: S. Lackovits Emőke. Veszprém - Debrecen, 1997. 93-100. 2. Az irategyüttes lelőhelye: Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára. Győr 294