Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Vallási vagy etnikai kisebbség?

Egyháztörténet, felekezetek együttélése А ХП1. században Európa-szerte virágkorukat élték az eretnekmozgalmak, mint például a katharok, az albigensek, valdensek, beghinek, joachimiták, kistestvérek, stb. Az ellenük folytatott keresztes hadjáratok, térítő és büntető egyházpolitika, s az inkvizíció rengeteg áldozatot követelt. Kitűnő és egyedülálló munka e témában az inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján megírt okszitán falu: Montaillou 1294-1324 közötti életrajza. A Lanquedoc déli részén, magas hegyek között elterülő, transzhumáló állattartásból élő falut többféle vándoreretnekek keresték fel: katharok, albigensek, valdensek, akik ellen - s követőik ellen - az inkvizíció könyörtelenül fellépett. A könyvből képet kapunk egy középkori falu társadalmi és gazdasági viszonyairól, kultúrájáról, a benne élők gondolat, és hiedelemvilágáról.

3 A valdensek azonban túlélték - az elsősorban a katharok ellen folytatott — üldözéseket és egészen a Reformáció koráig folytathatták tevékenységüket. A huszita mozgalommal egyidőben az akkor még működő németalföldi, burgundiai, dél-francia és itáliai valdens gyülekezetek is aktívabban tevékenykedtek, erre utal az az intenzív levél-, és követváltás, ami központjaik és a cseh mozgalom vezetői között zajlott évtizedeken át. 1530-1560 közötti időszak A középkori eretnekmozgalmak mintegy előkészítették az egyház megreformálásának szükségességét. A vallási eszmények és az egyház gyakorlata közötti ellentét tarthatadanná vált: Luther, Kálvin és Zwingli az egyház megújítását, a Biblia tanításainak megismertetését a hívekkel bibliafordítások útján, az erkölcsi fegyelem fontosságát, az istentiszteletek egyszerűségét, külsőségek, képi ábrázolások elhagyását tekintették a megreformált egyház, a protestáns egyházak legfontosabb feladatának. Az itáliai valdensek megismerve a reformáció tanítását, 1532-ben Chanforanban alapító gyűlést tartottak. Itt gyűltek össze a „bárba", a közösségek vezetői, lelkészei, gondozói és hosszas tanácskozás után döntöttek a lutheri 95 tételhez történő csadakozásról. Az évszázad hatvanas éveiben Kálvin Institutío-jának hatására a Reformáció genfi ágának tanításait fogadták el, s ehhez csatlakoztak. Mozgalmukból svájci mintára egyházat szerveztek: megalakultak a valdens egyházközösségek, imaházakat, gyülekezeti helyeket építettek, ahol rendszeresen tartottak istentiszteleteket, s 1532-ben lefordították a Bibliát: Pierre Robert (Olivetano), Kálvin unokatestvére fordította le, majd 1535-ben nyomtatásban is megjelent. Aktivitásuk kiterjedt az Alpok mindkét oldalára, de eljutott Provanszba (Dél-Franciaország), a Pireneusok vidékére és Olaszország más területeire is, például Calabriába, Umbriába, Friuliba és a nagyobb kikötővárosokba. 1560-1680 közötti időszak: az ellenreformáció ideje A katolikus és protestáns egyház és híveik két, a hit gyakorlásában és felfogásában alapvetően különböző nézeteket, két világot, két kultúrát jelentettek. A 25