Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Egymás mellett vagy együtt?

Egyháztörténet, felekezetek együttélése ban ugyanebben az időben saját szertartásaiknak megfelelően tartanak istentiszteletet, majd déli 12 órakor a katolikus templomtérről induló körmenetben együtt vesznek részt. Előfordul, hogy saját szertartásuk befejeztével már korábban csatlakoznak a még folyó katolikus liturgiához. A mise befejeztével kerül sor a körmenetre, amelynek szépszámú nézője is akad az út két oldalán sorakozó házak ablakaiban vagy egyszerűen a járdán. Ok a búcsú (különböző felekezetű) ún. passzív résztvevői. A menet keresztet és egyházi zászlókat vivő lovasokkal indul. Okét követik a gyergyószentmiklósi férfiak a hármas lobogóval, majd érkezési sorrendben a különböző helységekből érkező keresztaljak névtáblával, kereszttel és zászlókkal, hagyományosabb falvakból érkezők a csengettyűsökkel. Utánuk következnek a különböző csoportok: egyháztanácsosok, társulatok, lelkiségi mozgalmak, gyermek mikulások csoportja, cserkészek, papság, Szent Miklós szobra a feldíszített ökrös szekéren, legvégül pedig az asszonyok. A templomtérről indulva a négyes-hatos sorokba rendeződött menet a fúvószenekar és a templomi kórus vezetésével énekelve megkerüli a Fő teret, majd visszatér a kiindulási ponthoz, ahol a szentségi áldás és a himnuszok (sorrendben: pápai, magyar, székely) eléneklésével befejeződik a Szent Miklós ünnep. Ünnepi ellentmondások A különböző felekezetek együttünneplése а Szent Miklós-napi búcsú kapcsán paradoxonokat is rejt magában. A székelyföldi ünnepek mindenikében - akár vallási, akár világi tartalmúak is legyenek - benne van az önazonosság, a „magyarságunk megmutatásának" a vágya, az öntudat, a „mitudat" igénye: székelyek/magyarok vagyunk, ez a föld a miénk, itt éltek őseink, nekünk is jogunk van nemzeti kultúránk megéléséhez. Gyergyóban ez még kiegészül a katolikus öntudattal, annak ellenére, hogy a felekezetek között békés egymás mellett élés van, sőt az egyes ünnepeken - például Szent Miklós napján - közös a részvétel. A Szent Miklós-búcsúra egyfajta kettősség jellemző: a nemzeti és vallási szimbólumok használatával - viselet, zászlók, kereszt, szobor, himnuszok éneklése - egyszerre hordozza magában a magyarságtudat és a katolicizmus felmutatásának jegyeit, ugyanakkor egy új lokalitás szellemében buzdít az összefogásra a városban lakók között felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. A közös rendezvényeken, szertartásokon, a körmenetben való részvétel talán még természetes velejárója is lehet a Szent Miklós-napi ünnepségeknek, azonban kissé paradoxnak - ugyanakkor tiszteletre méltónak is - éreztem az ortodox pap jelenlétét a mindvégig magyar nyelven folyó liturgiában, és azt 208