Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Egymás mellett vagy együtt?

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Románok először a Lázár grófok uralkodása révén kerültek a vidékre (Vaslábra) a XVT-XVII. században, mint munkára hozott és letelepített jobbágyok. Ok és leszármazottaik görög katolikusok voltak, a húszas évektől letelepedett funkcionárius réteg, illetve a később érkezők leginkább ortodox vallásúak. 1948-ban a görög katolikusokat „egyesítették" az ortodox egyházzal, ami megszűnésüket jelentette. Jelenleg a volt görög katolikus templomot és parókiát is az ortodoxok használják, bár számukra a harmincas években építettek templomot. Azóta a román, mint nemzetiség és az ortodox, mint vallás ugyanazt jelenti a gyergyóiak számára; sokszor egymást helyettesítve használják a két fogalmat. Azaz, ha valaki ortodox, akkor az biztosan román, illetve, ha román, akkor ortodox. Azonban vannak olyan hajdani görög katolikusok, akik magyarokkal összeházasodva, „elmagyarosodtak", s bár családjukkal együtt a római katolikus templomba járnak, néha elmennek a „román templomba" is. A román betelepülők népes tábora csak az ötvenes-hatvanas évektől kezdődően érkezett, főleg Moldvából. Újabb kori letelepedésüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a temetőben elenyésző a román feliratú síremlékek száma. A liturgia összefogja őket, de szokásaik nem egységesek, az ünnepekre legtöbb esetben hazajárnak szülőfalujukba. Amint az ortodox pópa mondotta egy alkalommal a különböző szokások kapcsán: „O mie de sate, о mie de obiceiuri. = Ezer falu, ezer szokás" (magyar megfelelője: Ahány ház, anynyi szokás.) Zsidók a XIX. század elejétől élnek Gyergyóban. Az első zsidó, egy Zenezip nevű fakereskedő, 1825-ben érkezett a településre. A II. világháború előtt ezer körüli volt a lélekszámuk, azonban sokakat lágerekbe, koncentrációs táborokba hurcoltak, a túlélők többsége pedig nem tért vissza Gyergyóba. Az itt maradottak gyermekei, rokonai külföldön, főleg Izraelben élnek. Zsinagógájuk 1927-ben épült, addig csak imaházuk volt. Istentiszteletet azonban csak akkor tarthatnak, ha meglátogatják őket más városokban élő testvéreik, ugyanis a hitközségnek már nincs tíz felnőtt férfi tagja, számuk a nőkkel együtt sem éri el a húszat. Reformátusok a XIX. századtól kezdve laknak Gyergyószentmiklóson. Ok is különböző vidékekről érkeztek, többségükben értelmiségiek, illetve munkások; vallásos igényeiket a hivatalos liturgián való részvétel általában kielégíti. Ugyanakkor nem ritka az sem, hogy szomszédaikkal, ismerőseikkel részt vesznek a katolikus vallásos népélet szokásaiban. Az újkori neoprotestáns vallások csak századunkban kezdtek hódítani Gyergyóban és vidékén; számuk jelentősebben az 1989-es fordulat után növekedett, főleg a fiatalabbak körében. A városban kétféle cigánycsoportot tartanak nyilván, népi megnevezésükben a foglalkozás, illetve társadalmi rétegződés tükröződik: eszerint vannak úri vagy zenész cigányok és sátoros vagy téglavető cigányok. A két csoport 204