Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése ságnak. Ilyen helyeken a katolikus halottakat is a református lelkipásztor temette el, hiszen ő volt helyben, ezért az ő szolgálatát vették igénybe.

44 Az iskolaügy egyébként a két felekezet között még a 20. században is beké tlenkedésre adott okot ott, ahol közösködni voltak kénytelenek.

m Mindezek ellenére ugyanakkor megállapítható, hogy a vegyes vallású falvakban a különböző felekezetűeknek egymás iránt olyan türelme is kialakult, amely a homogén vallási közösségek számára alig volt elképzelhető. Ennek egyik szép példája a közös haranghasználat. Egeralján pl. a reformátusok harangvásárlásához a római katolikusok is hozzájárultak és rendszeresen fizették az u. n. harangkopást az egyháznak, amelynek fejében az ő halottaikat is kiharangozta a református közösség. Ezen túl még más közösségek is szolgálnak figyelemre méltó példákkal, ilyen volt az, amikor az egyháznak végzendő gyalogmunkát kölcsönösen vállalták az együtt élő felekezetek tagjai. A türelem és segítőkészség más területeken ugyancsak megmutatkozott. Csopakon pl. a római katolikusok kereszt állításához a reformátusok szintén adakoztak, amikor viszont a reformátusok gyűjtöttek valamire, ugyanezt a katolikusok is megtették. Itt pl. közösen megtartották a Szent István napi búcsút, valamint a református harang szentelés évfordulóját, a „kálomista búcsút". Mindezek mégsem zárták ki és nem is szüntették meg azon törekvések jelentkezését, amelyek az egymás meggyőzésére, jobban mondva legyőzésére tett olyan kísérletek voltak, amelyek egy homogén vallási közösség számára ugyancsak érthetetlennek bizonyultak. A legérzékenyebb pont a protestáns, különösen a református és a római katolikus közösségek kapcsolatában a vegyes házasságok ügye maradt. A reformátusoknál a vegyes házasságok országosan is a házasságoknak jelentős részét, helyenként közel a felét tették ki, míg a római katolikusoknál az egyező házasságok a vegyeseket messze felülmúlták.

101 Nem egy esetben az egymás iránti türelmetlenség éppen a vegyes házas családból indult ki, amikor az egyik fél nem engedte, vagy akadályozta a másikat hite gyakorlásában. Ez mindkét felekezetnél egyaránt előfordult: a római katolikus fél többnyire a katolikus ünnepek megtartására igyekezett rábírni házastársát, míg a református fél Mária-tiszteletében akadályozta vagy szégyenítette meg katolikus házastársát. Sajnálatos, hogy mindkét esetre több példa sorakoztatható fel, de örvendetes, hogy az ellenkezőjére is. Az együtt, vagy csak egymás mellett élő, különböző felekezetű közösségek mindezek ellenére hatottak is egymásra, döntően a templomon kívüli vallásgyakorlatukban. Reformátusok esetében ilyen volt a korai keresztelő szorgalmazása, a bábakeresztség elfogadása, sőt, gyakorlata, a keresztvíz bűntörlő erejének vallása, az úrvacsorának gyónás megnevezése, az úrvacsora előtti böjtölés, a beteg úrvacsorájának utolsó kenetként való felfogása, az úrvacsorás istentiszteleten összegyűlt perselypénznek a lelkész számára történő átadása (középkori eredetű offerálás), a lelkésznek tisztelendő úr megszólítá157