Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Sokan meg is sérültek közülük.

55 Kővágóörsön viszont az evangélikusok a környező falvak protestánsaival összefogva a Kornyi tó mellett szabályos szekérharcban védték meg templomukat a katolikusoktól, akiknek maga Bíró Márton püspök építtette fel az u. n. dactemplomot 1745-ben.

56 A kemenesmihályfaiak 1732-ben dorongokkal, kaszákkal felfegyverkezve kergették el a katolikus templomfoglalókat.

17 Peremartonban, Kenésén, Fokszabadiban, Szentgálon a reformátusok erővel védték meg templomukat, ugyanakkor Berhidán, Rátóton ez már nem sikerült nekik.

1

" Böhönyén a református asszonyok a boronafalú templomukat éppen felszentelő plébánosra szakasztották az épületet, némely gerendáknak a kivételével. A börtöntől maga a földesúr, Festetich Kristóf mentette meg őket.

19 Nagyrákoson véres verekedés tört ki a református templomért. Ekkor katonákat vittek be a faluba a rend fenntartására, akiket büntetésképpen a reformátusokhoz szállásoltak be, s nekik kellett élelmezni őket."" Tehát valóságos belháború dúlt a templomok birtoklásáért. Nem akadt az egyházmegyének olyan faluja, ahol valamiféle összetűzésre ne került volna sor a protestáns és a katolikus lakosság között. Mindezek mellett további erőszaknak nyitott utat az is, hogy nem riadt viszsza egyik fél sem a papi javadalomföldek elvételétől. A törvény előírta a római katolikus püspöknek, espereseknek az egyházlátogatást, a lelkek számbavételét, amelynek erővel is érvényt szereztek. Válaszképpen a protestánsok elkergették, megverték, sőt, bezárták a vizitátorokat. Ezért azután, ha katolikusok csoportosan vagy hivatalos szándékkal protestáns közösséget felkerestek, a lakosság azonnal támadott, félvén jogai csorbításától. Ilyenre került sor Vadosfán 1751-ben. A kápolnájuk szentelésére összegyűlt katolikusokat a protestánsok megrohamozták, aminek következtében egy személy életét vesztette/'

1 A protestánsokat a törvény értelmében dekretális eskü letételére kényszerítették, ami miatt többen visszaléptek a közhivatalok vállalásától. Ez olyan sérelmes volt számukra, hogy egymást érték a királynőhöz intézett panaszleveleik. Sőt, még a házasulandókat sem mentesítették ezen eskü alól. Természetesen ahol lehetett, kibújtak alóla. Hiába tiltották meg a protestáns lelkészeknek az esketést, ugyanígy a keresztelést, temetést, ők titokban végezték azokat, mert a közösségeknek igénye és szüksége volt rá. Kisasszondon pl. sem nem kereszteltek, sem meg nem esküdtek, sőt, még halottaikat is maguk temették el mindaddig, amíg engedélyt nem kaptak arra, hogy a szertartásokat a saját hitükön levő lelkipásztorokkal végeztethessék/'

2 A katolikus plébánosnak a stólát - amely nagyobb összegű volt a katolikus hívek által fizetettnél! - minden esetben meg kellett fizetniük a protestánsoknak is, akár igénybe vették szolgálatát, akár nem. Sok helyen e nélkül az összeg nélkül aligha élhetett volna meg a plébános, mivel hívei kevesek, vagy szegények voltak. Ennek ellenére a protestáns hívek zaklatásának változatos módjait alkalmazták helyenként a plébánosok. A protestáns házasulandókat erő748