Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése — — egy árnyaltabb kép megrajzolásához. 1731-ben az I., 1734-ben pedig megszületett a II. Carolina Resolutio. Az I. megerősítette a Lipót-féle törvényeket a vallásgyakorlatra, a protestánsoknak a katolikus plébánosnak fizetendő stólára, a katolikus ünnepek kötelező megtartására vonatkozóan, kiegészítve azzal, hogy a jobbágyok királyi jóváhagyással változtathattak csak vallást. A protestáns lelkészeket a keresztség kiszolgáltatásában változatlanul a katolikus püspök, ill. esperes felügyelete alá helyezte, a házassági ügyeket a katolikus püspöki székek elé utalta, a vegyes házasságok érvényességét a katolikus pap előtt való megkötéstől tette függővé és a közhivatalok betöltéséhez a decretalis eskü (a szentekre és Szűz Máriára vonatkozó) kötelezettségét mondta ki. A II. Carolina Resolutio pedig engedélyezte a protestáns felekezeteknek négy szuperintendencia felállítását és püspökök választását, királyi megerősítéssel." Mindezek ismeretében elmondható, hogy Bíró Márton egyházmegyéjében a gazda gondosságával a törvények betartatásáért tevékenykedett a törvényesség szellemében, de a római katolikus vallás uralkodó jellegét, teljes fölényét biztosítva. A térség protestáns lakossága számára a legnagyobb veszteségeket hozó időszak volt ez, amely olymódon szembeállította a katolikusokat és a protestánsokat, hogy annak hatásai a 20. század közepéig érezhetőek voltak. A földesúri joggal élve és a II. Carolina Resolutiora hivatkozva kezdődtek meg a templomfoglalások, amelyek sok esetben az erőszakot sem nélkülözték, így pl. a templomajtónak fel-, vagy betörését, a templomba az ablakon keresztül való bejutást, vagy a protestáns lakosság fizikai bántalmazását. Egyik ilyen botrányos eset volt az, amikor 1765-ben a Felsőörsről Veszprémbe vezető úton ns. Morócza Sámuelt az egyházi földek tulajdonlása miatti vita eredményeként megtámadták a felsőörsi prépost (Bezerédy) és emberei, megverték őt, haját tépték, amelyben maga a prépost is tevékenyen részt vett. A bántalmazásról látleletet állított ki Zala megye esküdtje, amely szemlén a lovasi kenőasszony is jelen volt (Pergelné). Egyébként 1752-75 között a térségben állandósultak az összecsapások a reformátusok és a prépost között.

32 Ez az időszak tele van ilyen és ezekhez hasonló eseményekkel, alig akadt egyházközség, ahol a templom visszavétele békés úton végbevihető lett volna. Ritka kivételnek számított Dörögd, Hajmáskér, Udvari, Marcali, amely helyeken a protestánsok az első felszólításra átadták templomaikat." Bíró Márton püspöksége idején 87 plébániát felállított, 205 templomot és kápolnát építtetett, megújíttatott, továbbá 19 protestáns templomot elfoglalt (a visszafoglalások ebben a számadatban nem szerepelnek!), 18-at pedig leromboltatott.

34 Rohamos gyorsasággal, egymás után szüntette meg a protestáns közösségek vallásgyakorlatát, 1751-53 között Literét, Csopakét, Felsőörsét, sőt a csicsói nemesekét is. 1754-ben Lovas templomát foglaltatta el, akik ettől kezdve Alsóörsre jártak istentiszteletre.

35 1751-ben a csopak14

4