Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése 11. PRT VII. Füssy Tamás: A Zalavári Apátság^története. Budapest 1902. 28-29., PRT X. Erdélyi László: A Tihanyi Apátság története 1055-1701. Budapest 1908. 17., 18., 133-136., 476-478. PRT I. Erdélyi László: A Pannonhalmi Főapátság története. 996-1243. Budapest 1902. 10., 133., 156., 184., 252., 312315., 701., 786. 12. Hervay Ferenc: A pálos rend elterjedése a középkori Magyarországon. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv Budapest 1984. 159-171., Mályusz Elemér: A Pálos-rend és a devotio moderna. In: Budapesti Szemle 1944. 95-100., Uő.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest 1971. 257-274., Árva Vince OSP: A magyar pálos rend történeti bibliográfiája (válogatás). In: Pálos rendtörténeti tanulmányok. Varia Paulina I. Szerk.: Sarbak Gábor. Csorna 1994. 237-254. 13. Mályusz Elemér 1971. 254-257., Puskely Mária i. m. I. 589., 626-628., A néma barát megszólal. Válogatás a Karthauzi Névtelen beszédeiből. Szerk.: Madas Edit. Budapest 1985. 545-563. Török József i.m. 14. Puskely Mária i. m. 1072. 15. Csatkai Endre: Régi soproni házak, régi soproni családok. Sopron 1936. 59-60. 16. Weisz János: A majki kamalduli remeteség története. Sajtó alá rendezte Tusor Péter. In: Majk és Grosbois (Kamalduli szerzetesek, Rákóczi és az Esterházyak) Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Oroszlány 1999. 101-142. Számos forrást is közöl a monostor történetéről. Веке Margit: A majki kamalduliak In: Majk és Grosbois i. m. 25-34. o., Puskely Mária i. m. 589-591. 17. A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról 1611-1786. Összegyűjtötte, válogatta és a bevezető tanulmányt írta Vanyó Tihamér Aladár. Budapest 1986. 93-95., 399-406. 18. Vanyó Tihamér i. m. 95. Több kisebb remeterendi ház is alakult hazánkban. 1733-tói 1786-ig Szent Jeromos remetéinek Szélaknán (Selmecbány mellett) volt monostora, amelyben igen szigorú életet éltek. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. A Könyvértékesítő Vállalat Utánnyomás-sorozata. Budapest 1985. 308. Az ágostonrendi remetéknek három házuk volt, melyeket szintén II. József oszlatott fel: Buda, Léka, Pécs. Karácsonyi i.m. 312. Az 1752-ben Salamancában alapított nazarénusok is jelen voltak Magyarországon a 18. század második felében: Felsőtárkány (1757-ben alapítva), Kövesd (Nyitra mellett, 1766.). Puskely Mária i.m. II. 857. A Veszprémi Egyházmegyében is megtelepedtek a nazarénusok: 1764. február 11-én szlavnitzai báró Sándor Antal engedélyt kap, hogy „in praedio Bott Co(mi)t(a)tui Albensi ingremiato" kápolnát építhessen és „per Parochum loci" megáldathassa. VEL Protocollum Episcopale XX. 12. Más forrás szerint a kápolnát Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel. Pauer Joannes: História dioecesis Alba-Regalensis 1777-1877. Albae Regiae 1877. 460. Both-pusztáról azonban Péliföldszentkeresztre költöztek. Puskely Mária i. m. 857. Haiczl Kálmán: A nazarénus szerzetesek Péliföldön. In: Magyar Sión 1891. 481-491. 19. Pl.: Székesfehérvár, Somló, Szent Margit-kápolna, Vörösberény-Máma, Bakonybél. Ezen exempt egyházi helyekre természetesen a joghatóság tárgyalásánál külön kitérek. 20. Pl.: Székesfehérvár, Zámor. 105