Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Darkó Jenő: Egyháztörténeti és diplomáciai adalékok Pannónia frank hódoltatásához

Egyháztörténet felekezetek együttélése aláírjon egy okmányt, amely a skizma megszűnését jelentette a városi klérus körében. Ezt követően Thesszaloniké is meghajolt Róma akarata előtt Néhány évvel később a constantinopolis-i pátriárka közben járt az illyricumi püspököknél egy bizonyos István Larissza metropolitájává történt megválasztása miatt (531). István elmozdítását követően közvetlenül a római pápához fordult, aki védelmébe vette, és megválasztását egy római zsinaton erősítette meg." Nagy Iustinianus (527-565) császár Istvánnal szemben Epiphanioszt támogatta. Megerősítette II. Theodosius - fentebb említett rendelkezését, és Illyricumot Constantinopolis jurisdictiója alá helyezte. Az így kialakított egyháztartományt szülőhelyére (Scupi) tekintettel a kitüntető Justiniana Prima elnevezéssel ruházta fel, egyúttal hozzá kapcsolta Dacia civil és egyházi közigazgatását. 535-ben saját hatalmánál fogva kinevezte Justiniana Prima érsekét, az egyháztartományt autonómiával ruházta fel, és kivonta Thesszaloniké fennhatósága alól. Tettéhez igyekezett megszerezni a pápai hozzájárulást, amire szüksége is volt a monofizitákkal szemben való fellépés miatt, éppen azért az új érseket apostoli vikáriusi címmel ruházták fel. Agapet (535-536) pápa nem szimpatizált ezzel a megoldással, míg végül Vigil (537-555) pápa fogadta el ezt a császári inézkedést. Illyricurn egyházpolitikai helyzete egészen a képrombolás (724-843) időszakáig nem változott. A VIII. századig a pápa zavartalanul gyakorolta jurisdictióját Illyricum felett, sőt a VI. egyetemes zsinaton, 680-ban megjelent három illyricumi püspök az „apostoli Szentszék legátusai "-ként írta alá a zsinati okmányokat. A képrombolás időszakában viszont Constantinopolis erőteljesen érvényesítette joghatóságát Illyricum felett - III. Leó (717-741) császár erélyes támogatásának köszönhetően. A császár 732-ben megosztja a fiscus jövedelmeket Róma és Constantinopolis között: a régi Illyricum keleti tartományai (Thesszaloniké, Nikopolisz, Athén, Patrasz, Kréta), Itáliában: Reggio, Szicília és Szardínia, valamint Nápoly jövedelmeit elvonta Rómától és Constantinopolisnak engedte át.

16 Ebből az időből pedig ismerjük azoknak a metropolitáknak a nevét, akik közvetlenül Constantinopolis jurisdictiója alá tartoztak: Thesszaloniké, Syracusa, Kréta, Korinthosz, Reggio, Nikopolisz, Athén és Patrasz.

17 Végül is Illyricum, illetve Pannoniát, Daciát és Moesiát magában foglaló Justiniana Príma hovatartozásának kérdése éppen a IX. században vetődik fel élesen Róma és Constantinopolis között, - éppenséggel I. Miklós (858-867) pápa III. Mikhaél (842-867) császárhoz 860-ban írott híres levelében.

18 III. Nagy Károly (768-814) egyenlőre még mint a „frankok királya" 773-ban I. Hadrián (772-795) pápa megsegítésére hadjáratot vezet a Róma számára terhessé váló lombard király, Desiderius ellen. Nagy Károly a Szent Bernát9