Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sári Zsolt: Az úrnapi körmenet és térszerkezete

A mindennapok és az ünnepek vallásossága később Szent István bazilikái Szt. István napi körmenetet.

5 A legfényesebb körmenettel összekötött ünnepnek azonban az Űrnap tekinthető. A katolikus körmenetek indító okaként a következőket állapíthatjuk meg: 1. Isten nyilvános dicsőítése;

6 2. Isten kiengesztelése; 3. Védekezés, bajelhárítás; 4. A kereszténység diadalának kifejezése, az egyházhoz való tartozás megvallása; 5. Emlékeztetés, hogy a földi élet csak zarándoklat, célja a mennyország elérése.

7 A körmenet, mint rituális felvonulás a Földközi-tenger vidékének keresztény vallástörténetében jelentett először hatalmas újítást, amely aztán elterjedt az egész keresztény világban. A körmenetek révén a kereszténység helyet adott a nyilvános szertartásokon az asszonyoknak és a szegényeknek, nem tett sem nemi sem társadalmi különbséget.

8 A korai kereszténységben gyakoriak voltak a körmenetek, Beleth

9 szerint minden csütörtökön - az Úr mennybemenetelének emlékére - tartottak körmeneteket; I. Sergius pápa pedig a Mária ünnepekre is elrendelte ezek megtartását. Az úrnapi körmenetek kialakulásában jelentős szerepet játszottak a más napokhoz kötődő hasonló rituális mozgások, a határkerülés, a határ és a falu megszentelése, amelyeknek célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a falutól. Ilyen körmenet volt az, mikor vihar esetén Szentséggel körüljárták a falut, hogy megoltalmazzák a határban lévő termést, a falu házait. Az úrnapi körmenetek megőrizték ezeknek a korábbi precesszióknak a funkcióit, de hozzájuk járult még az Oltáriszentség dicsőítése, annak körülhordozása. Ezek a katolikus egyházhoz való tartozás egyik fontos kifejezői lettek.

10 A körmenet térszerkezete A kultúra térbeliségének kérdése számtalan témában, így a népi vallásosság kutatásában is fontos problémaköre tudományunknak. Az ünnep, a vallási ünnep sajátos térelrendeződést ad, amely a hétköznapi térszerkezeten belül helyezkedik el. Mircea Eliade térszemléletében jelentkezett először a mára már klasszikusnak számító elmélet, miszerint a vallásos ember számára a tér nem homogén, hanem szent- és nem szent (profán) részből álló egész. A továbbiakban én magam is a szakrális térhasználatot a vallásos emberre alkalmazva használom." 325