Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Farkas Irén: Tizennyolcadik századi csíki faragott kőkeresztek

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek ben cementezhették az oszlopfőhöz, ez már késői barokk stílusú, angyalfejjel és egyszerű faragású, hajlított szögű kereszttel rendelkezik. Virágos stílusukat tekintve mindjárt a reneszánsz motívumok jutnak eszünkbe, a későbbi, főként a 19. századi faragott székely kapuk, főként Udvarhelyszékben. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy Hofer Tamás megállapításaira támaszkodjam.

46 Szerinte: „az új stílusoknak csak késői elemei jutottak el a faluba, tájanként, régiónként, különböző arányokban... annyira magukévá tették, hogy gyakran nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik stílusba lennének sorolhatók." A továbbiakban a stílusok kontaminációjáról beszélve igen találóan jegyzi meg: „A magyar népművészetre az is jellemző, amit átvett a barokktól, és az is, amit nem vett, és főképpen azok a stílusáramlatok, amelyek a barokk vonásokat szintézisbe illesztették más, Magyarországon honos motívumokkal." Úgy érzem ez nagyon találó ezekre a rusztikus ízű, népies motívumkincset alkalmazó faragásokra, amelyek barokk vonásokat is, de a régi hagyományos virágmintákat is átmentettek ebbe a motívumkincsbe. A felcsíki keresztek ilyen hasonló motívumkincse arra enged következtetni, hogy talán egyetlen műhelyből (mestertől) kerültek ki, feltehetően Felcsíkon kitermelt követ használva alapanyagul. Ezeknek feliratai is írásban kevésbé jártas mesterről tanúskodnak. A szöveg általában fennkölt hangú (csicsói), biblikus hangulatot idéz: „Emlékezzél ember földből, lettél s földdé válol", vagy csak a megrendelő nevét, s a patrónus szentet, Szent József, Boldogságos Szűz nevét foglalja magába. Az írás antiqua majuscula, mely sokszor keveredik a kisbetűvel és sokszor hiányos, ami aláhúzza azt a feltevést, hogy írástudásban járatlanabb mesterről van szó. Az alcsíki keresztek esetében két típus különül el. Az egyik a rózsaszínes andezitből faragott csavart oszlopú, magas kőkeresztek, amelyeknek motívuma a váltakozó irányú tulipán, felfelé halad. Az oszlopfőn Jézus szenvedéseinek eszköze, az oszlop tetején kettős kereszt, a felsőn Krisztus, az alacsonyabb keresztszáron a két lator alakja, ízlésben magasabb nívót, több tudást mutat, és összhatásában erősebben nyilvánul meg a barokk jelleg. Ilyen a csíkcsatószegi és a szentimrei kereszt. Ezeket a bánkfalvi és a kozmási datáladan keresztek közelítik meg stílusukban. A csíkcsatószegi kereszten jelentkező faragómesterek, Darvas Balázs és István, készíthették a stílus után ítélve mindeniket. A másik csoport, a felcsíki keresztekhez közelítenek méreteikben, de motívumuk egyszerűbb. Az oszloptest széle hornyolt. Középen, egyetlen hosszú tengely mentén fent rendszerint stilizált tulipán, lent lefelé forduló szívben végződik, amit mélyítéssel képeztek ki. Ilyen motívumúak a szentléleki, szentkirályi, menasági, tusnádfalui keresztek. Feltehetően ezek is egy műhelyből, talán a Darvas Péter és testvére műhelyéből kerültek ki. Ezt azonban teljes bizonyossággal nem állíthatjuk. Felirata változó, itt már a megrendelő ízlése szólt bele. Latin nyelvű a tusnádi Boldizsár tisztelendő, a Betheg