Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - L. Imre Mária: „Szent Bálint, gyógyítója lelki és testi szükségeknek”

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek lomhoz ragaszkodva a bólyiak csak Szt. Vendel napján, október 20-án ünnepelték. Mucsi, a pécsi egyházmegye egykori középkori települése a hódoltság alatt elnéptelenedett. Népi hitélete a hódoltságot követően a Fulda környéki németek betelepítésével újul meg. Kezdetben Sinczendorf-birtok, majd Mercy Claudius Florimund ill. a gr. Apponyi családok a kegyurak. Templomának építését gr. Apponyi György kezdte 1781-ben, halála után pedig Antal nevű fia 1783-ban fejezte be. A hagyomány szerint a község lakói az egyházi év során több fogadott ünnepet megültek. Ezek egyik legjelentősebb napjának számított a „Valentins-Tag". Az emlékezet szerint amolyan engesztelő, fogadalmi nap volt ez, amelyre elsősorban lelkileg készültek. így nem a rokoni-családi együttléttel, az ünnepi közös étkezéssel, hanem elsősorban a „bűnbánattal" ünnepeltek. Szt. Bálint hársfából faragott, festett szobra a mucsi templom gyóntatószékének tetején állt. Az ünnep előestéjén az oltár elé állították, virággal feldíszítették, körülötte gyertyát gyújtottak. „Napos napján" munkát nem végeztek. Délelőtt folyamán, a község férfi lakói a templomba mentek gyónni. Aki közülük ágyhoz kötött beteg volt, a plébános felkereste, meggyóntatta, megáldoztatta. Délután a falu apraja-nagyja együtt vett részt az énekes litánián és a könyörgésen, ahol a szenthez együtt fohászkodtak. Ez a sajátosan férfiakkal kapcsolatos hagyomány helyenként másutt is felbukkan (Tevel, Nagynyárád, Hőgyész). Az adatközlők emlékezete azonban már csak részben őrizte meg a szokáscselekmény módozatait.

17 A fentiek változataként családok együttes ünneplése és szentségekhez járulására több helyütt szokásos a Schwäbische Türkei területén (Babarc, Cikó, Erdősmárok, Féked, Máriakéménd, Lánycsók, Lapáncsa). Bálint Sándor úgy véli, hogy a mohácsi sokácok napjainkig élő hagyománya; a Bálintnapi böjt és az aznapi gyónás-áldozás átvétel a környező németségtől. Ehhez hasonló interetnikus átvétel régiónkban, különösen a védőszentek tiszteletével kapcsolatosan - a több nemzetiségűek egymás mellett éléséből adódóan, szinte tipikusnak mondható. Szent Bálint egyedülállóan szép ábrázolása látható a villány-virágosi templom előtti kereszt talapzatán. Johannes Moser állíttatta, 1815-ben, a hagyomány szerint valamelyik családtagja betegségből való felgyógyulásának emlékére. A domborművön Szent Bálint karingben, palástban püspöksüvegben, pásztorbottal áll. Jobb kezét áldásra emeli, lába előtt a földön, görcsbe merevedő „nyavalyatörős" fekszik. Aláírása: S. Valentin. A hozzá fűződő kultuszról mindössze már csak arra emlékeztek, hogy keresztjáró napok alakalmával a falu népének processziója arra vezetett, és ott mindig megálltak fohászkodni. Székelyszabaron, a falun átvezető főút mellett szintén egy kereszt talpazatán levő falfülkében áll Szt. Bálint szobra. Rendhagyó módon, attribútumok nélkül, papi ruhában, palástban, püspöksüvegben, mindkét kezével palástja csatját fogja. 04