Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Szilágyi István: A kálváriakutatás helyzete Magyarországon

Vallásos ábrázolások, leiiratok, szakrális építmények és helyek Szilágyi István A kálváriakutatás helyzete Magyarországon A kálváriakutatás nem önálló tudományág.

1 Bár van saját, jól elhatárolható célja, megragadni a kálvária mint a keresztény kultúrkörben jelen lévő fogalom lényegét, nincsenek specifikus módszerei. Tárgyát tipikusan tudományközi megközelítésben képes csak vizsgálni. Alapvetően a történeti és a művészeti területek feltárásából meríti ismereteit, de ezek is egymásba átfolyó módon vannak köznapi munkájában jelen. Az előbbi csoportba különösen a köztörténet (eseménytörténet), helytörténet, egyháztörténet, irodalomtörténet, könyvészet tartozik. A művészetekkel való kapcsolatát az építészet- és művészettörténet teremti meg, s jut el egészen a művészetkritikáig és napjaink művészeti produkcióinak számontartásáig. További tudományterületek a néprajz, a nyelvtudomány, statisztika, földrajz, térképismeret és alkalmanként további más szakterületek is. Az egyes tudományszakok felsorolása nem volt öncélú. Ideális esetben egy-egy probléma megoldásához hol az egyik, hol a másik vizsgálódásával, módszereivel lehet(-ne) a kívánt eredményt legcélszerűbben elérni. Nincs sajnos azonban olyan univerzális kutató, aki mindezek aktív használatára alkalmas volna, vagy legalább figyelme mindenre kiterjedne. Ennek következményei a publikációkon keresztül lemérhetők. Nehezíti a kutatást, hogy mindezt a sokrétűséget európai összefüggésrendszerben kellene kezelni tudni, hiszen egy-egy ország önmagában soha nem volt és nem is lehet forrása ilyen átfogó, egyetemes (katolikus) jelenségnek. Mindaz, amit ma vizsgálhatunk, különféle hatások és irányzatok révén jött létre és sokszínűsége adja éppen a felfedező munka mással nem pótolható gyönyörűségét. Ami a szűkebb értelmű forrásokat illeti, azokról a következők mondhatók el: felelőtlen általánosítások helyett szükséges adatok elsősorban az adott helyre vonatkozó levéltárakból nyerhetők. A települések (világi) levéltárai a források sokrétűsége miatt talán a legfontosabbak. Szerencsés esetben, mint például Szombathelyen is, a kálvária számadásait különállóan tartották nyilván. Mellettük a helyi plébániák levéltárai tartalmazhatják a legtöbb adatot. Részben az utóbbiaknál, részben a központi egyházkormányzati szerveknél találhatók a kánoni látogatások (visitatio canonica) jegyzőkönyvei, amelyek legalábbis elvben - tartalmazhatnak fontos információkat. Aki azonban vég-