Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - P. Madar Ilona: Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu vallásos szokásairól

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Etel előtt és után az asztal mellett mondtak egy rövid fohászt. Voltak, akik a nehéz munka előtt és után imádkoztak, mások csak felfohászkodtak. „Istenem, segíts meg, ill. Hála Istennek, megvan." A háznál végzendő munka alkalmával a kenyér bekovászolása, kemencébe való vetése és megszegése történt imádkozással. Akik a határra indultak, az Isten oltalmába ajánlották az otthon maradókat, azok őket szintén. Az úton mindenkit köszöntöttek, akiket munkálkodás közben láttak, áldást kívántak munkájukra. Mikor kiértek, Isten segítségét kérve álltak munkába. Voltak, akik ilyenkor imát mondtak. Az alábbi imádságot Rétfaluban gyűjtöttem 14 évvel ezelőtt, Gyoma Józsefbe 1902-ben született asszonytól: „Áldd meg dolgomat, szép szántásomat, Édes jó Istenem, édes jó Istenem, Mert reménységem csak Tebenned vetem. Szántott Izsák is, telt ott sok zsák is, Százannyi terméssel. Megelégedés legyen a kevéssel." Amíg a gabonát kézzel vetették, minden vető imádkozott magában. A növények gondozásakor általában rövid fohász után álltak munkába. Gabonaérés előtt különös aggodalommal figyelték az időjárást. (Ebben az időszakban volt a tánctilalom.) Jégveréskor megrendültem álltak a föld végén, könyörögtek a jó Atyának, hogy őrizze meg őket az ilyen nagy csapástól. Otthon a Biblia lapjaira került a szomorú nap és óra. „Vihar idején még a hal is megrezzen a vízben." Mikor az „élet" érni kezdett, búzanézni jártak a határra. A kimorzsolt szemen Jézus arcát látták. Aratás előtt istentiszteletet tartottak a templomban. Megköszönték az életet, erőt kértek a betakarításhoz és mértékletes életre való indulatot az elfogyasztáshoz, irgalmas szívet a nyomorultak iránt. Aratás előtt elénekelték, vagy vers gyanánt elszavalták az alábbi éneket: „Vígak a föld lakosai, mert megnyíltak ajtajai Az Úr bő tárházának. Víg a magvető, hogy néki, orcájának verítéki Nemhiába hullának..." Az esteli imádkozások családonként és időszakonként különböző módon mentek végbe. Téli estéken egy-egy családnál Bibliát olvasott a családfő. A családtagok énekeltek, végül letérdelve imádkoztak. A vasárnapot Isten pihenésre rendelte, hogy az egész heti munka után az emberek a lelkiekkel törődjenek, hogy lelküket építsék. Vasárnap, aki csak tehette, templomba ment. A presbitérium A presbitérium elsőrendű tiszte az erkölcsi szabályok betartásának ellenőrzése volt. Amely nem volt azonos a Tízparancsolatban előírtakkal, de abból eredt. Az ünnepek megszegését büntetendőnek ítélték, s büntették is: aki háromszor vétett, eklézsiát követett. Aki nem igyekezett magát megjobbítani, azt harangszó és prédikáció nélküli szamártemetésre ítélték. A káromkodást 395