Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sárai Szabó Katalin: Nőnevelés és mindennapi vallásosság a Magyar Lányok című folyóirat első évfolyamaiban 1894–1898
A mindennapok és az ünnepek vallásossága láshoz való viszonyulásban igyekezett útmutatóul szolgálni, úgy is mondhatnám, a „vallás használatára" oktatott. A vallásos érzület, erkölcsi tartás volt az, amit a korszak igen nehéz problémáira - a társadalmi bizonytalanságra, a „lecsúszás" lehetőségére - segítségként-válaszként adhattak. Egy rossz váltó aláírása, a kenyérkereső családfő betegsége ill. halála az addig jó anyagi szinten élő családot nyomorba dönthette (Id. Tutsek Anna családja). Az anya gyermekeivel teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett, hiszen a nők nagy része csak szenvedő alanya volt az ilyen élethelyzeteknek. Az írók jelentős része ezt a problémát s a kiút lehetőségeit fogalmazta meg írásaiban. Ezekből a művekből az is világossá válik, hogy középosztály alatt tulajdonképpen annak vagyonos rétegét az „úri középosztály"-t értették. A nők kézimunkázáson, zongorázáson, idegen nyelveken kívül máshoz nem értettek, a háztartást is nagyobb számú személyzet végezte. Vagy vidéki nemesi kúriával vagy a fővárosban több alkalmazottal (dada, szakácsné, cselédlány, stb.) s nyilván 3 szobásnál nagyobb lakással (ui. lány-, ill. gyerekszobáról, ebédlőről, dolgozószobáról gyakran esik szó) rendelkeztek. A családfők vidéki földbirtokosok, ill. városi tisztviselők, értelmiségiek voltak. A lap tehát meglévő társadalmi problémát helyezett előtérbe, s próbált a szépirodalom és életvezetési tanácsadások útján valamilyen alternatívát megfogalmazni. A lányok elé példaképeket állítottak, olyan asszonyi típusokat, akiket követésre méltónak tartottak. Ezeket a példaképeket két csoportra oszthatjuk. A múltból a régi nagyasszonyok típusa kerül elénk, akik hatalmas gazdaságok irányítását tartották kezükben, gyermekeiket „korszerűen" nevelték, taníttatták. Műveltségük, hazafiasságuk és vallásosságuk férjük méltó társává tette őket a családi élet nehézségei közepette is, és a történelmi válsághelyzetekben egyaránt. Ezek az asszonyok arra adtak példát, hogy a felszínes vallásosság, a tétlen életmód helyett, amelyet a korszak polgársága az arisztokráciától majmolt, az olvasók a múltban, a hagyományos „régi" nemességben találhattak olyan értékrendet, amelyet érdemes volt követni. A korszak társadalmában - a lap szerzői - a parasztság vallásosságát tartották példaadónak, hitük mélysége és őszintesége miatt, életük minden mozzanatának vallásos átélése, erkölcsi romlatlanságuk okán. Többször visszatérő motívum a harangszóra keresztet vető s mély alázattal imádkozó jámbor falusi ember képe. „12 ütött az óra. A székely fuvaros levette posztókalapját és keresztet vetett. Az úton hazafelé vagy a mezőre igyekvők is hajadon fővel egy-egy rövid imát morzsolva hallgatták a déli harangszót. Gizella mélyen meghatva nézte. - Látja, Gizella, ez a nép nagyon vallásos. Sokat dolgozik. Megél ezen az elég sovány földön a maga emberségéből..." 5 A parasztemberek a szépirodalmi művekben mindig szegények (ezt ki is emelik a szerzők), de önérzettel viselik szegénységüket, nem lázadnak, elfogadják a társadalmi különbségeket és sorsukat minden nehézsége ellenére 345