Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Olosz Katalin: A református legényegyletek szerepe a falvak életében egy múlt századi magyarvalkói példa tükrében

A mindennapok és az ünnepek vallásossága meghúzódó havasalji falu lakói - noha néhány román család kivételével református magyarok voltak, elszigetelten éltek a többi kalotaszegi magyar falutól, mert Valkót minden oldalról túlnyomólag román helységek veszik körül. Elkerülhetetlen volt tehát a gyakori interetnikus érintkezés, s ennek esetleges káros kihatása a közösségre. „Ehhez járul - folytatja érvelését Mihálcz Elek -, hogy a rengeteg havasokon kelletvén zsindely és más faneműek készítésével foglalkozniuk, hetekig távol vannak tűzhelyeiktől, s a havasi mokányság közt élik le az év kétharmad részét, kiknek szokásaikat, s ami még rosszabb, nyelvöket minden babonáikkal egyetemben, némileg elsajátították. S hogy a sok rossz még tetéztessék, alkalmas népnevelőjük sem volt, mert a 80 éves öreg rektor évek hosszú sorain keresztül inkább kínozta, mint tanította a szegény gyermeket. Megtanította ugyan olvasni őket - és ez nagy előny volt - de a többi tanulmányok? !... Még a múlt évben is - idejövetelemig - Koppe Káté és a Fába deklinálásán kívül egyéb tantárgyat nem ismertek a tanoncok. Vasárnapi iskolának még nevét sem ismerték."

5 Magyarvalkó új papja elsőrendű feladatának tekintette, hogy változtasson ezen a helyzeten: tanítsa, nevelje a falu fiatalságát, korszerűsítse az iskolai oktatást, egyengesse az utat a közművelődés felé. Egy évi szilárd akarat és kitartás meg is hozta a gyümölcsét. Mihálcz Elek nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy „ily terhelő körülmények közt is" mit tudott megvalósítani egy rövid év alatt: Magyarvalkónak - írta 1865 márciusában - „...van szakértő tanítóval ellátott, jól rendezett elemi iskolája 57 tanonccal, mely iskola az ez évi kánoni visitation mint az egyházkerületben 2-dik helyen álló dicsértetett meg; van vasárnapi iskolája 87 ifjúval; van legény-egylete, olvasó-társasága, mely ugyan még csak 47 könyvvel s a „Házi Kincstár"-ral rendelkezhetik, azonban kezdetnek ez is elég [...], s van az ezen tavaszon berendezendő gyümölcsfa-iskolája, hol a vasárnapi iskolába járó ifjak fognak a gyümölcsfa-tenyésztésből gyakorlati oktatást nyerni."

6 Az elért eredmények ismertetése után Mihálcz Elek közölte a magyarvalkói legény-egylet alapszabályait (lásd a Függelékben) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mások is kapjanak kedvet hasonló kezdeményezéshez. Meggyőződéssel vallotta, hogy a lelkészek feladata megmutatni az ifjaknak „az utat, melyen szellemi s anyagi jóllétöket sikerrel munkálhatják" s hogy a legényegyletek útján adhatnak „erkölcsi irányt az ifjúságnak".

7 Lelkész- és tanítótársaihoz intézett felhívását akár a református lelkész XIX. századi programjaként is felfoghatjuk: „Édes testvéreink, jó magyar népünk minden szépre-jóra fogékony szívvel bír, jobb érzései még ki nem haltak, fejtsük ki ezt, így felelünk meg magasztos hivatásunknak, így a haza várakozásának, mely fiai jó polgárokká, hű honfiakká nevelését reánk bizta."

8 A Mihálcz Elek által kezdeményezett valkói legényegylet felügyelő elnöke a lelkész volt, de tevékenységét az ifjúság köréből szavazattöbbséggel választott legénybíró, másodbíró és négy alfelügyelő irányításával fejtette ki. Az 333