Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Halász Péter: A húsvéthoz kapcsolódó vallási népszokások a moldvai csángóknál

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Dicsértessék! (Diószén) - Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Bogdánfalva, Klézse, Külsőrekecsin) - Dicsértessék Jézusnak (Jézuskának) szent neve! (Bogdánfalva, Klézse, Külsőrekecsin, Magyarfalu, Onyest, Somoska, Szitás) mire válasz: Mindörökké áldoztassék! (Klézse). - Krisztus feltámadott! mire válasz: Igaz, hogy feltámadott! (Külső-rekecsin, Pusztina, Szabófalva, Szerbek) Meg kell jegyeznünk, hogy Pusztinában ritkán használják a korindálás kifejezést, oláhosnak tartják, inkább úgy mondják: mennek köszönteni. Annak, hogy a gyermekek bemennek-e a házba, vagy csak az ográdába (udvar), nincs szigorú rendje. Csupán Diószénben hangsúlyozták, hogy a gyermekek nem mennek be a házba; ezzel szemben Szabófalván „mennek be házba gyermekek, s úgy szuliszák (szólítják) meg az embert".

7 A korindáló (köszöntő) gyermekek ajándékot kapnak: verestojást, almát, diót, kovrigot (perecet), újabban kozonákot, nápolyit, csokoládét, cukorkát, pénzt. Minden család tudja, hogy körülbelül hány köszöntőre számíthat, s ez nagyjából független a családmérettől. Ezért egy egyedülálló öregasszonynak ugyanannyi festett tojással kell készülnie, mint egy népesebb családnak. Hogy a gyermeksereg ne falja be azonnal a rengeteg főtt tojást, a felnőttek mértékletességre intik a fiatalokat. Lészpeden például azt mondják: „Ne egyétek meg a veres tojást, met ha megeszitek, akkó csomótok (kelés) lessz a testetekre!"

8 Mind ez ideig csak Klézséről ismerjük azt a szokást, hogy a korindálók írtbotval mennek köszönteni. Ezt fűzből szokták csinálni. Késsel csigavonalban leszedték a héját, tojásfestővel megpirosították, aztán lehúzták a maradék kérget is, ily módon piros kondorgó mintát kaptak. A korindálás kora hajnalban kezdődik, s a nagymisét megelőző második harangozásig tart. Néhány elszórt adatunk van arról, hogy már szombaton délután elkezdték a köszöntést, vagy hogy vasárnap egész nap jártak korindálni. Erre azokban a falvakban kerülhetett sor, ahol nem volt helybéli pap és rendszertelenül, vagy egyáltalán nem tartották meg a nagyszombati és a húsvéti misét. Pusztinán, Kicsiszaloncon és Diószénben él az a szokás, hogy húsvét vasárnapján, nagymise előtt, a nagyobb legények és az ifjú házasok felkeresik keresztszüleiket (keresztelő, bérmáló, eskitő), visznek számukra bort, vagy pálinkát s megtisztelik, megbecsülik őket. Az utóbbi néhány évtizedben szinte teljesen kiveszett a moldvai katolikus falvakban a húsvétvasárnapi ételszentelés gyakorlata. A Román környéki csángóknál már 40-50 esztendeje nem szentelnek ételt, a Bakó környékieknél csak 10-15 éve hagyták el a papok. Ritka az olyan falu, mint például Szerbek, ahol ma is szentelnek. Nyilván ezt a hagyományt is a papok „veszejtették el", bár a falvak népének magatartása és elvárása is közrejátszhat a szokás 317