Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Abonyi Ágnes: A Mária-lányok Bácskában és Bánságban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága akire az édesanyjáról szállt ez a tisztség - 1924-ből való fényképet őrzött, amelyen a három Mária-anya körül harmincnégy Mária-lányt számolhatunk meg, közülük ketten kezükben Mária-koronát tartanak. A másik, Tóth Bojnik Verona 1947-ig volt Mária-anya. Mindketten halálukig a társulat vezetői maradtak. Menyhárt Mária temetésén 1969-ben a Mária-lányok is jelen voltak. A Mária-lányok viseletében egységes követelmény lehetett a fehér hosszú ujjú ruha, illetve ingváll és a hosszú, legalább a térdet takaró szoknya. Másfelől egyes központok közelsége, a mezővárosi jelleg, a polgári viselet laza eleganciája jut kifejezésre (Zenta, Felsőhegy, Ada, Magyarkanizsa, Szenttamás). Leginkább „egybemhát" készítettek a kor divatjának megfelelően, így a bokáig érő szoknya fokozatosan rövidült. A bánsági részek püspökségéhez tartozó némely közösségben (Magyarcsernye, Száján, Muzslya) a Mária-lányok öltözete hosszú szoknyás ruhából és az egyszerű fejviseletből állt. A szalag, az „avatószalag"

17 színe ezen a területen világoskék, amely feljogosítja az új tagot arra, hogy a Márialányok sorába álljon. Azért hordtak kék szalagot, mert úgy tartják, hogy Mária színe a kék, a jegyesség jelképe, a Mária-lányok viszont bCrisztus Király jegyesei. A töröktopolyaiak azonban rózsaszínű pántlikát viseltek. A szabadkai püspökség területén két helyen akadtunk a kék mellett más színű szalagra: Magyarkanizsán pirosra, Doroszlón pedig a rózsaszínű „patrontás"-ra. Amint már említettük, régen pompázó népviselet jellemezte a Mária-lányok körmeneteit és ünneplő ruháját. A megváltozott életkörülmények, a gazdasági és társadalmi változások, maga az életmód leegyszerűsítette mindezt. Még Gomboson, Padén, Adán vannak ma is Mária-lányok, illetve a körmenetek alkalmával szerepet vállalnak néhányan, de már nem a serdülőkorúak, inkább csak a kisiskolások, sőt Tornyoson még óvodáskorúak is. Jegyzetek 1. Barna Gábor: Vallásos társulatok Isten és a közösség szolgálatában. Üzenet 3-4. szám, Szabadka, 1997. Az Üzenet XXVII. Évfolyam 3-4. tematikus számában a vallásos társulatokról lévén szó, többen a Mária-lányokról írtak: Jung Károly, Molnár Rózsa, Klamár Zoltán, Boris Masic, Szlávics Károly. 2. Dám Ince: A „Hordozó Mária" valláséleti szerepe a Mátraalján. Gyöngyös, 1944. 7. 3. 1991 decemberében szerveztük meg Isten áldásával A laikus vallásosság emlékei címen 2. karácsonyi néprajzi kiállításunkat a zentai Városi Múzeumban. Szegeden (1992) részt vettem Mária-kultusz Adorjánon című tanulmányommal. A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság Kiss Lajos Néprajzi Szakosztályának konferenciái: Bezdán 1994. Szentkultusz - anyaga megjelent: Létünk, Üjvidék, 1995, XXV. évf. 1-2. szám. Oroszlámos 1996. A laikus világi társulatokat tárgyaló anyaga megjelent: Üzenet, Szabadka, 1997, XXVII. évf. 3-4. szám. (Lásd: 313