Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Juhász Éva: Egy görög-katolikus cigány egyházközség létrejötte

A mindennapok és az ünnepek vallásossága tődni. Egyre többen és többször jártak el a vasárnapi misére a magyar görög katolikus templomba. A döntő fordulatot akkor következett be, mikor Zolcsák István került Kántorjánosiba a görög katolikus egyházközség élére. 1986-ot írtak, mikor Zolcsák István a faluba került parókusként. Már az őt megelőző időszakban is volt néhány cigány tagja az egyházközségnek, de az, hogy a hodászi példa Kántor Jánosiban is követőkre talált, neki köszönhető. Kántorjánosi a szomszédos Hodász községgel együtt a cigányság vallási életének a viszonyítási pontjává vált. Mielőtt a Kántorjánosiban élő oláh cigányok vallási életét röviden felvázolnám, meg kell említeni a hodászi kezdetet. A hodászi cigány pasztorizáció mintegy 50 éves múltra tekint vissza, mikor is Sója Miklós került a hodászi görög katolikus egyházközség élére. О határozta el, hogy nyájába tereli a cigányságot is, hogy ne csak keresztelésre, temetésre korlátozódjon hitéletük, hanem aktív tagjai legyenek az egyházközségnek. Elhatározása sikerrel járt. S az évek folyamán felépült egy kis cigány kápolna a cigánytelepen, majd az 1990-es évek elején egy cigánytemplom közösségi házzal. Minden embernek joga van a saját anyanyelvén való vallásgyakorláshoz, ezért Sója Miklós a liturgiát is lefordította cigány nyelvre. Nemcsak lelki életükkel törődött, hanem nevelte, tanította őket arra, miként állják meg a helyüket a társadalomban, hogyan válhatnak a falu hasznos tagjaivá. S az elültetett mag meghozta gyümölcsét. A hodászi cigányok jó kapcsolatban állnak a falu magyar lakosságával, életkörülményeik, életszínvonaluk megfelelő. A Kántor Jánosiban élő oláh cigányok követendő példának tartották a hodászi esetet. Már csak egy segítő, támogató kézre volt szükség, amit Zolcsák István nyújtott. Kezdetben a cigányok is a magyar misére jártak. Zolcsák István azonban a miséken kívül is elment a cigányokhoz. Beszélgetett velük, tanította őket imádkozni, énekelni, bevezette őket Isten országába. Megtanulták a szertartást, az ünnepek rendjét, azok magyarázatát. Legtöbbször házaknál jöttek össze imádkozni, énekelni. Minden alkalommal megbeszélték, hogy legközelebb ki lesz a házigazda és így mentek házról házra. A házigazda mindig büszkén és örömmel vállalta szerepét.

10 Hetente kétszer háromszor jöttek így össze, volt rá példa, hogy lelkészük is velük tartott. Egy ilyen összejövetelen 1991-ben, mikor a lelkész is ott volt, a cigányság felvetette, hogy mi lenne, ha építenének egy cigány templomot. A parókusuk támogatta az ötletet és elkezdődött a szervezés. Balogh Dániel, az egyházközség gondnoka felajánlott a telkéből annyit, amennyi a templomhoz kell. Nem kért érte semmit, mert azt a Jó Istennek és a cigányságnak adta. Az engedélyek beszerzése után meg is indult az építkezés. A templom építésére így emlékeznek: 283